Századok – 2007
KÖZLEMÉNYEK - Herger Csabáné: A summum jus patronatus a 19. századi Magyarországon VI/1515
1526 HERGER CSABANE valamint az egyházi főrendek között alakult ki, ezt követően a királyt illető kegyúri jog kérdését kifejezetten nem érintette, hanem az egyházak szabadságának mibenlétére összpontosult. A mindkét tábla által elfogadott törvényjavaslatot április 8-án terjesztették az uralkodó elé, melyet a király április 9-én „apostoli királyi jogait itt is fenntartván kegyelmesen helybenhagyni méltóztatott". A szentesített törvény (1848. évi XX. te.) végül is adós maradt a Rimely Mihály pannonhalmi főapát által a vita során indítványozott részletes szabályozással és megmaradt a szerinte „legtöbb félreértésre"46 okot adó általános megfogalmazásnál, a „teljes egyenlőség és viszonosság" elvi rögzítésénél. Ha ehelyütt el is felejtjük azt az ellentétet, mely az apostoli királyi címből fakadó kötelezettség, jelesül a katolikus vallás és egyház favorizálása, valamint e princípium között feszül, meg kell jegyezni, hogy a privilegizált jelleg továbbra is megmaradt, hiszen a királyi adományokból származó egyházi vagyon és a korona közötti kapcsolat nem szűnt meg, és a királynak mindenkor katolikus vallásúnak kellett lennie, akit egyházi szertartás keretében kennek fel és koronáznak meg. 1848 őszéig a Batthyány-kormány (1848. ápr. ll.-szept. 11.) és a katolikus egyház kapcsolata kiegyensúlyozottan alakult. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium élére került báró Eötvös József liberális katolikus politikusként korszakalkotó reformgondolatokkal kezdte meg munkáját.47 Törvényi rendezés hiányában igazából személy szerint tőle és kormányától függött, milyen feladat- és hatásköri jogosítványokat tulajdonítanak a tárcának. Ezek nagy részét elsősorban a Helytartótanácstól örökölte, és lényegében az ott kialakított gyakorlatot és szervezeti rendet vette át az ügyek intézésére a katolikus, a protestáns, illetve az unitárius és a görög nem egyesült egyházi osztályokban, az alapítványi és gazdasági, illetve a közoktatási osztályban. Főpapi kinevezéseknél az adománylevelet a kultuszminisztérium katolikus egyházi osztálya készítette el, a miniszter ellenjegyezte azt, a külügyminiszter azonban ügyelt az előzményeknek megfelelő tartalomra, a királyi aláírás megszerzésére és az eskütételre.48 Meg kell jegyezni, hogy a katolikus osztály alkalmazottai zömmel római katolikus vallásúak, kivételesen egyházi személyek voltak: az osztályigazgatói állást 1848. szeptember 9-ei lemondásáig Korizmics Antal bécsi választott püspök, 1849-ben visegrádi címzetes apát, veszprémi kanonok töltötte be. 1848 húsvétja után a püspöki kart Eötvös Pestre hívta az aktuális kérdések, főleg az alsópapság anyagi helyzetének megtárgyalása céljából, ahol kérték a minisztertől, hogy a megüresedett főpapi székek ügyében járjon el a királynál. 1848 júniusában a nádort feljogosították arra, hogy a király minden jogával éljen. A főpapi kinevezések jogát azonban a király nem adta át. A kormány Hám János szatmári püspök visszaemlékezése szerint49 június végén nevezte meg jelöltjeit, amit az uralkodó is jóváhagyott. A szelíd, politikai csatározásokba nem 46 Vö. ehhez: Fazekas Csaba: Rimely Mihály pannonhalmi főapát az 1847-48. évi országgyűlésen. In: Győri Tanulmányok 22. Győr 2000. 65-154. Rimely hozzászólását közli: Zeller A.: A magyar egyházpolitika i. m. 119-120. 47 Eötvös tevékenységéhez 1. Csizmadia A.: Eötvös József egyházpolitikája i. m. 437-446. 48 L. bővebben: F Kiss E.\ Az 1848-1849-es magyar minisztériumok i. m. 438-459. 49 Hám János emlékiratai i. m. 45-46.
