Századok – 2007
KÖZLEMÉNYEK - Novák Attila: Ellenállás vagy önmentés? Adalékok az 1944es magyarországi cionista ellenállás problémájához I/143
AZ 1944-ES MAGYARORSZÁGI CIONISTA ELLENÁLLÁS 155 sebb" emberállomány, melyet meg kell menteni, mindvégig érezhető volt a cionisták gondolkodásmódján és cselekedetein. Ezt az álláspontot több tényező is indokolta; elsősorban az, hogy a ténylegesen megmenthetők száma korlátozott volt, mivel a cionisták — az „utóbbi" pár év sikerei ellenére — nem integrálódtak mélyen a magyar zsidóság szervezeti és „szellemi" infrastruktúrájába. Az is indokolta ezt az álláspontot, hogy a zsidóság avantgárdjának tartották magukat, akik mindenképpen elsőbbséget élveznek a többiekkel szemben. Az elitizmus és a reális helyzettel való kiegyezés eme kompromisszumos elegyét kissé felborította a Schutzpass-hamisítás tömegessége, ám ezekért az iratokért — mint később látni fogjuk — sokszor pénzt kértek. A magyarországi Hasomer Hacair egyébként már megjárta egyszer a hamis papírokkal, hiszen Hunwald Szimcha, a Hasomer Hacair egyik vezetője javaslatára még 1941-1942-ben mindenki beszolgáltatta a személyi igazoló papírjait a mozgalomnak, hogy szlovákiai társaikat ezek segítségével hozzák át a határon. „A magyar hatóságok azonban gyanút fogtak és kicserélték a határőrséget. Ennek következtében szinte az egész magyar mozgalom a garanyi és a ricsei internálótáborba került, ahonnan csak nagy nehezen és jelentős anyagi áldozatok árán sikerült őket kiszabadítani" - emlékezett Cvi Hermann Federit.43 A baloldali cionista Drór-Habonim tagja, Aser Arányi így írt erről: „Hamis papírokkal láttuk el haverjaink családtagjait és védő igazolványokat juttattunk el azon haverjainknak, akik munkaszolgálatban voltak."44 A mentés sem volt könnyű, amint arról Grünwald Béla is beszámolt: „Hazautaztam április 12-én [1944-ben - N. A.] a hamis papírokkal Vencsellőre a szüleimhez. Nyíregyházán már, ahol esetleg ismertek, feltett sárga jellel és zsebben a behívó jeggyel közlekedtem. Vencsellőn, a szüleimnél keserűen kellett tapasztalnom azt, ami az egész magyar zsidóságra jellemző volt, a halál torkában sem hittek a veszély lehetőségében. Szüleim nem fogadták el az illegalitásba való menekülést és haragosan megszidtak engem azzal, hogy »belehabarodtál azokba a lengyelekbe.« [...] Szüleim azt gondolták, hogy csak a falvakat ürítik ki, de már a városi gettókat nem mozdítják el a helyükről, és ők Nyíregyházán maradhatnak."45 A Hasomer Hacair hamispapír-gyártó üzemének koordinátora, a jelenleg az izraeli Ramat Ganban élő legendás David Gur összeállította (14 forrásra támaszkodva) a vidéki látogatások jegyzékét.46 Az összeállításból világosan kitűnik a cionista mozgalmak önmentési szándéka. Bár a lista nem százszázalékosan megbízható, hiszen keverednek benne a figyelmeztető rokonlátogatások, a lampolgárnak visszataszító: hogy a törvény az nem törvény, a dokumentum csak egy darab papír. Lelki metamorphosis-on kellett átmennie a magyar zsidónak ahhoz, hogy menteni lehessen. Ami pedig a mozgalom magját, a kádert illeti, könyörtelen tanulságot kellett átvinni a gyakorlatba. Azt, hogy egyik zsidó nem egyenlő a másikkal. Az a sokkal értékesebb ember, aki hajlandó másikat menteni, mert ilyen, aki akar és azonfelül, aki képes is erre, nem sok van. Ezért ha volt lehetősége annak, hogy 3 zsidót megmentsek és kockáztatnom kellett egy olyan embert, aki az aktív belső körhöz tartozott, nem volt szabad a lehetőséghez hozzányúlni. Mert a legbelső koncentrikus kör embereit feltétlenül meg kellett élve tartani". Mose Alpan vallomása (1960). YVA, 03/2408. sz. 43 L. 27. jegyz. 44 Aser Aranyi: Ajin achat bohe-ajin achat coheket. Kibbuc Dalia, 2002. 106. 45 Grünwald Béla (Coca) vallomása a cionista ellenállási mozgalomban kifejtett tevékenységéről (1948. március.). CMNySzZsE, H 473.9088. sz. 46 Slichut a vidékre 1944-ben (héberül) 14 forrásra támaszkodva (2003. március 2.). CMKAGy.
