Századok – 2007
KÖZLEMÉNYEK - Novák Attila: Ellenállás vagy önmentés? Adalékok az 1944es magyarországi cionista ellenállás problémájához I/143
156 NOVAK ATTILA mozgalmi társak önmentései és a tágabb zsidó közösség figyelmeztetésének az esetei, mégis arra utalnak, hogy a mozgalmak intenzív tevékenységet folytattak s szinte az egyedüliek voltak a magyarországi zsidóságon belül, akik aktív önmentést folytattak.47 S hogy hogyan folytak a kifejezetten mozgalminak nevezhető (ön)mentések? A kistarcsai internálótáborból például 16 mozgalmi társukat hozták ki a polgári cionista Hanoar Hacioni tagjai. Ez úgy történt, hogy a Honvédelmi Minisztériumba civilben bejárt egy zsidó. „Ez a zsidó megnyerte egy magas rangú tiszt bizalmát azzal, hogy közösen csináltak üzletet a bombázásból, a lebombázott épületek anyagát eladták építési vállalatoknak és rengeteget kerestek rajta. A magyar tisztnek volt egy barátja, aki ugyancsak szerette a pénzt. Ezzel állapodtam meg, hogy kihozza a kistarcsai internálótáborból az én névsorom szerinti 16 személyt" - idézte fel emlékeit Mordechai Weisz.48 Itt is még az elvbarátokról van szó és nem a tágabban vett közösségről. De a Schutzpass-hamisításoknál, illetve a nyilas álruhában végrehajtott szabadításoknál megfigyelhető a tágabb közösség mentésének célja. Aser Arányi így vall: „A Zirc melletti MUSZ tábor a bakonyi bauxit bányákba épített vasút vonalat. A táborba úgy jutottam be, hogy vittem egy hazai süteményt a Kovács(?) főhadnagynak. Mivel nem tudták hol van a főhadnagy beengedtek a táborba hogy megkeressem őt. Tíz komplett boríték volt nálam a szükséges összes igazolványokkal. Sikerült átadnom a borítékokat az egyik chavérunknak, aki azután szétosztotta a többi mozgalmi chavernak. Megbeszéltem vele hol találkozunk másnap és megmondtam mikor indul a vonat Pestre. Kértem, hogy néhányan a Zirc utáni állomáson szálljanak fel, hogy elkerüljék a feltűnést. Mivel a Kovácsi?) főhadnagyot nem találtam meg, a süteményt az őrnél hagytam. Hasonló módon jártam el más táborokban is.."49 Hava Ben Porát, a Hasomer Hacair tagja szerint már „három napja szedték össze a zsidókat Ungvárott, hogy a kijelölt gettóba vigyék őket, egyik utcát, egyik lakónegyedet a másik után, mikor megjelent a mozgalom küldötte, egy Becalel nevű haver Budapestről, aki azért jött, hogy családjától elbúcsúzzék és hozott nekem egy Horvát Róza névre szóló keresztény születési anyakönyvi kivonatot és budapesti rendőri bejelentőlapot. Nagynéném megfelelő ruhákat adott, kalapot, kifestett, hogy gyanútlan külsőm legyen, meg azon az éjjel egy keresztény ismerősömnél aludtam és másnap az éjjeli vonattal utaztam Budapestre".50 A mentési akciók tehát szinte kizárólagosan a saját emberekre vonatkoztak. Erről pedig egyedülálló, írásos anyag is rendelkezésünkre áll: a jobboldali cionista ifjúsági mozgalom, a Betar tagjai jegyzetekben, levelekben számoltak be ar-47 A cionista ifjúsági mozgalmak emberei nagyjából három szakaszra oszthatóan jártak a vidéki közösségekben, majd a gettókban. A német megszállásig legalább 6 sliach látogatott meg 28 helységet, s ezek között nem szerepeltek azok a látogatások, amelyek a vidéki mozgalmak újjáélesztéséét célozták. 1944. március 19. és június vége között azért mentek le vidékre, hogy hamis papírokat vigyenek le a mozgalmi társaknak. Általában álruhában mentek le mint diák (pl. Efra Nadav), vasúti tiszt (Efra Agmon) vagy levente (Aser Arányi). Tájékoztatni kívánták a közösségeket a gettósításról vagy értesíteni a társak szüleit. Perec Révész és Baruch Rubenson Szlovákiába ment, hogy a Munkacsoportnak segítsen. 1944. december 23-ig harmadik szakaszban legalább 10 sliach látogatott el kb. 14 munkaszolgálatos egységhez. L. Uo. 48 Mordechai Weisz vallomása (1960). YVA, 03/1997. sz. 49 CMNySzZsE, H 473.9055 50 Hava Ben-Porat (Ausländer Kató) vallomása (1961). CMKAGy.
