Századok – 2007
KÖZLEMÉNYEK - Novák Attila: Ellenállás vagy önmentés? Adalékok az 1944es magyarországi cionista ellenállás problémájához I/143
150 NOVAK ATTILA 1944. március 19., Magyarország német megszállása után a zsidóság helyzete még tovább rosszabbodott, ami — paradox módon — az ellenállás különféle módozataiban már gyakorlatot szerzett cionisták számára elhozta a mozgalmi ideológia és gyakorlat próbája idejét. Április 6-án Baky László belügyi államtitkár a miniszter nevében rendeletet intézett valamennyi törvényhatóság első tisztviselőjéhez és a kárpátaljai közigazgatási kirendeltség vezetőjéhez (167.089/1944/VTI. b B. M.), mellyel ismét feloszlatta a Magyar Cionista Szövetséget, az ennek kötelékeibe tartozó összes fiókegyesületet, valamint minden más, „bármely néven működő" cionista szervezetet. A rendelet indoklása szerint a szövetség „láttamozott alapszabályaiban lefektetett céljaival ellentétben az ország belső rendjének felforgatására és a hadviselés érdekei ellen irányuló titkos tevékenységet fejtettek ki, s ezzel az ország külpolitikai helyzetét válságos irányba terelni igyekeztek — állambiztonsági okokból — az egyesületek feletti főfelügyeleti jogom alapján feloszlatom".27 A német megszállás viszont helyzetbe hozta a cionistákat. A németek által indítványozott, országos hatókörű Központi Zsidó Tanács két osztályát (Vidéki és Információs Osztály) is cionisták vezettek. Ezek legalizálták a különféle mentőakciókat, de legalábbis segíthettek ezek kivitelezésében. így például a Zsidó Tanácsban dolgozó cionisták, összejátszva a Zsidó Tanács nem cionista tagjaival (például Pető Györggyel, Pető Ernő elnökhelyettes fiával) több ezer olyan levelet állítottak ki, amely egyfajta befogadó nyilatkozatot adott a vidéki zsidóknak. Ennek segítségével sokuk el is tudott jutni a vidéki gettókból Budapestre.28 Ez mindaddig folytatódott, amíg a rendőrségnek fel nem tűnt a sok zsidó, és be nem kellett szüntetni az egész akciót. A cionisták embereket küldtek vidékre, hogy a fővárosba hozzák elvbarátaikat. Erről így vall egyikük: „Amikor a csendőrség és Eichmann különítménye vidéken a gettókat szervezte, akkor mi már leküldtünk 15 embert mindenféle helyre hamis papírokkal, pénzzel és utasításokkal, hogy azok a fiatalok, akiket mi föl akartunk hozni a fővárosba, ne kerüljenek be a transzportokba, a vagonokba, hanem jöjjenek fel Budapestre. Nem mondhatom, hogy nagy sikert arattunk.."29 A cionista mozgalmak törekedtek arra is, hogy embereiket Románián keresztül kiszöktessék Palesztinába, illetve védett helyre juttassák el őket. A tijulok hamar befejeződtek, mert Jugoszláviában megerősödött a partizántevékenység, ezért Magyarország megerősítette déli határát. Amikor Románia 1944. augusztus 23-án kilépett a náci szövetségből, a magyar hatóságok a keleti határt is megerősítették, ami nagyon megnehezítette az átjutást. Az 1944. augusztus-szeptemberi szlovák nemzeti felkelés, illetve az azt leverő német hadsereg és az újra meginduló deportálások az északi irányú menekülést akadályozta. A nácik gyilkoló gépezete működésbe lépett: a gettósítást követően egészen 1944. július 6-ig a magyar közigazgatási hatóságok aktív közreműködésével deportálták a vidéki zsidóságot. Horthy — nemzetközi nyomásra — július 27 A rendelet szövegét 1. MOL, K 150, 1944-VII-5., 162.334. sz. 28 Cvi Herman Federit vallomása (1960). YVA, 03-2418. sz. 29 Efra Agmon interjúját 1. Benedek István Gábor - Vámos György: Tépd le a sárga csillagot! Budapest, Pallas, 1990. 110.
