Századok – 2007
KÖZLEMÉNYEK - Bagi Zoltán: „Egy ura lesz az egész világnak napkelettől napnyugatig". A töröksegély kérdése és az 1597-1598. évi regensburgi birodalmi gyűlés VI/1455
1468 BAGI ZOLTÁN A brandenburgi választófejedelem követeinek utasításában így az szerepelt, hogy egyszerre támogassák mind az uralkodót a töröksegély megszerzésében, mind pedig a pfalziak követeléseit. Gyökeres változást hozott azonban ebben az, hogy 1598. január 18-án meghalt Johann Georg választófejedelem. Utóda, a magdeburgi adminisztrátor, Joachim Friedrich az Oszmán Birodalom előretörésétől jobban tartott, mint a területeitől messze lévő spanyolok garázdálkodásaitól, így politikájában természetszerűleg ismét az uralkodó felé közeledett, és úgymond egyedül hagyta a pfalzi választót. Döntésében emellett mindenképpen közrejátszott az is, hogy apja végakaratával szemben féltestvérének kizárása az örökségből feszült hangulatot teremtett trónra lépése körül. Emiatt szövetségest keresett és talált is II. Rudolf császárban.59 3. 3. A mainzi, a kölni és a trieri választó-hercegérsek A három választó-hercegérsek közül a legjelentősebb és legmeghatározóbb szerepet a birodalmi gyűlés menetében a mainzi követei játszották. A választófejedelmek kúriájában őt az uralkodó legfőbb szövetségesének tekinthetjük. Ugyanis mint birodalmi főkancellár a körkérdésnél a vitára bocsátott témát ő adta elő, esetleg felolvasta a szó szerinti szöveget, sőt magyarázta is azt. Noha szavazatát csak utolsóként adhatta le, a napirenden lévő kérdés előadásába mégis rögtön saját véleményét is beleszőhette, így ügyesen befolyásolhatta a választófejedelmek döntését.60 Emellett a török kérdésben politikáját a szász és a brandenburgi választófejedelmek állásfoglalásához is igazította. Ez az elv fogalmazódott meg Wolfgang választó-hercegérsek ekkori instrukciójában is, amelyet a birodalmi gyűlésre küldött követeinek állítatott ki. Megbízásukban viszont az is szerepelt, hogy a mindenképpen szükséges töröksegély mértékét lehetőség szerint — tekintve alattvalóik elszegényedését és félve lázadásuktól — alacsony értékben határozzák meg, de ezt is csak addig, amíg előnyös és jó békét nem tudnak kötni az Oszmán Birodalommal.61 A Német-római Birodalom nyugati területeinek hadszíntérré válására hivatkozó trieri és kölni választó-hercegérsek befizetett adójával a prágai udvar csak igen mérsékelt mértékben számolhatott.62 Mint ahogyan ez a mainzi érsek követutasításából is kiderült azonban, a birodalmi gyűlésen e rendek támogatására is számíthatott a császári követség. A két érsekséggel ugyanis alkut kötött az udvar. A Gemeiner Pfennig, majd ennek elutasítása után olyan mértékű töröksegély megszavazását támogatták, amelyet mindkettőjük számára előteremthetetlen volt. Az udvar jóváhagyásukat pedig a rájuk eső adóegység jelentős csökkentésével honorálta.63 A kölni választó-hercegérsek (V Wilhelm öccse, 59 Uo. 382. 60 Aulinger, R.: Das Bild des Reichstages i. m. 212. 61 A mainzi választó-hercegérsek instrukciója a birodalmi gyűlésre kiküldött követeinek, 1597. november 24. HHStA MEA RA Fase. 94. Fol. 8r-18v.; Stieve, F.: Die Politik Bayerns i. m. 390., 416. 62 A birodalmi gyűlés válasza a császári propozícióra, 1598. HHStA MEA RA Fase. 94. Fol. 192r-v. A birodalmi gyűlés határozata, 1598. Uo. Fol. 393v-394r.; Schulze, W: Reich und Türkengefahr i. m. 171-172. 63 A mainzi választó-hercegérsek instrukciója a birodalmi gyűlésre kiküldött követeinek, 1597. november 24. HHStA MEA RA Fase. 94. Fol. llv-12r.; Stieve, F.: Die Politik Bayerns i. m. 389, 416.; Schulze, W: Reich und Türkengefahr i. m. 135., 231., 238.
