Századok – 2007
KÖZLEMÉNYEK - Novák Attila: Ellenállás vagy önmentés? Adalékok az 1944es magyarországi cionista ellenállás problémájához I/143
AZ 1944-ES MAGYARORSZÁGI CIONISTA ELLENÁLLÁS 149 a magyarországi zsidóság megmentése, hiszen már a felvilágosító schlichut21 is ezer akadályba ütközött a magyar zsidóság struccpolitikája és egészségtelen szellemisége miatt. A sháliáchok [sic!] ekkor még nem beszéltek konkrétan a lengyelországi dolgokról, inkább csak céloztak azokra, azonban a felvilágosító munka így is nagy akadályokba ütközött. Sok helyen a hitközségi vezetőség gátolta meg a scháliáchok felvilágosító munkáját. A nyírmadai rabbi az e célból összehívott értekezlet megtartását meg akarta akadályozni. Az ellenállásra való lelki előkészítés munkája csak lassan haladt előre még a cionista körökben is 1944. január és február havában".22 Mint ebből is világosan kitetszik, az érintett magyarországi cionista mozgalmak nem tájékoztatták a hallottakról a magyarországi zsidóság szélesebb tömegeit (ez a cionisták reputációja miatt nem is lett volna könnyen kivitelezhető), hanem a lengyel tapasztalatok alapján próbáltak meg felkészülni az események túlélésére. Am e tapasztalatoknak és a belőlük logikusan következő gyakorlatnak a maguk teljességében történő magyarországi alkalmazása sokszor nem vezetett jóra. A baloldali Dror-Habonim szervezet23 például e módszerek kritikátlan átvételével nagy bajt okozott magának. Még 1944 januárjában volt egy Dror-gyűlés, melyen a mozgalom Lengyelországból menekült tagjai is részt vettek.24 A Mentőbizottság két vezetője, Kasztner Rezső és Joel Brand is jelen volt e gyűlésen, amikor a csoport prominensei vázolták a szokásos programot: hamis papírokat szereznek, bunkereket létesítenek (ahol emberek rejtőznek és élelmiszert, gyógyszereket tárolnak), Isztambulból és Genfből pénzt kérnek és embereket küldenek át Tito partizánjaihoz. Két mozgalmi ember, Cvi Goldfarb és Joszef Korniansky meg volt győződve a bunkerek fontosságáról, s egyre-másra hozta létre ezeket. Kárpátalján például a falvakban és a hegyekben „építettek" bunkereket, míg Budapesten hat ilyen létesítményt alakítottak ki. De nem volt szerencséjük. Több bunkert is felfedeztek (például a Hungária körútit), vagy otthagyták őket, belátván, hogy nem ez az ellenállás megfelelő módja Magyarországon. A Hanoar Hacioni is rajtavesztett a bunkerszervezéssel, hiszen — ahogy azt Mordechai Weisz vallomásából megtudjuk — az egyik bunkerükbe hiába küldtek le két családot, a nagy nedvesség és nyilván a vitaminhiány miatt is „az emberek fogai kihullottak és gyakorlatilag betegen jöttek fel".25 Bár nagy felvilágosító kampányok nem voltak, szűkebb környezetüket azért felvüagosították a cionista fiatalok. Weiner Zoltánné szerint: az „1942-44-es években jöttek át Szlovákiából hozzánk a somer (cionista) fiúk. Ez alatt a két év alatt tudtuk meg, hogy mi történik a nagyvilágban (például Auschwitzban). Ez idő alatt igyekeztek a somer fiúk felkészíteni minket arra, hogy a németek hozzánk is bejöhetnek."26 * 21 Slichut: küldöttség. Általában a sliachok, azaz a küldöttek egész tevékenységét értették rajta. 22 CMKAGy. 23 1939-ben két baloldali cionista ifjúsági szervezet, a Dror és a Hechaluc Hacair egyesült Magyarországon. 1944. január elején pedig a Dror-Hechaluc Hacair és a Habonim lépett egységre. 24 Dror Habonim Be-Hungaria 1944 (héberül). A Cfáti Magyar Nyelvterületről Származó Zsidók Emlékmúzeumának Gyűjteményéből (CMNySzZsE), H 473.11451. sz. 25 Yad Vashem Archives (YVA), 03/1997. sz. 26 Weiner Zoltánné Apor Magdolna vallomása (1998. március 30.). CMNySzZsE, H 473.10515.
