Századok – 2007
KÖZLEMÉNYEK - Novák Attila: Ellenállás vagy önmentés? Adalékok az 1944es magyarországi cionista ellenállás problémájához I/143
148 NOVAK ATTILA különféle cionista csoportok sem tétlenkedtek, a „friss erőkkel" feltöltődött mozgalmak, lengyel mintára bunkereket építettek, tagjaikat hamis papírokkal legalizálták és megpróbálták őket kiszöktetni az országból. Minden cionista csoport kiépítette a maga infrastruktúráját. A korszakban végig megfigyelhető volt a Mentőbizottság és a Palesztina Hivatal közötti versengés. A Vaada szervezte a tijulokat, azaz a kirándulásnak álcázott kivándoroltatási, illetve kimenekítési akciókat, s feladatai közé tartozott még a zsidó menekültek támogatása és a zsidó önvédelemre való felkészülés. A Mentőbizottságot Kasztner Rezső vezette, míg a kommunikációs és pénzügyi problémákkal Springmann Smuel foglalkozott, Joel Brand pedig a tijulokat szervezte. Ugyanakkor tévedés lenne azt gondolni, hogy kizárólag a baloldal szervezett ilyen akciókat. Sőt nem is csak a cionisták. Még az ortodox vezetők (Blau Lipót, Brick Miksa, Deutsch Adolf, Freudiger Fülöp és mások) is megalakították a saját segélybizottságukat, majd 1943 novemberében ők és a cionisták megállapodtak a két bizottság kooperációjáról. Beleegyeztek abba, hogy együttműködnek az anyagi források felkutatása, a pénzügyek lebonyolítása és a szervezés területén. A Vaadában Kasztnerék és a fiatal chalucok egyaránt jelen voltak, de más és más orientációt követtek; ezt ők „nagy" és „kis" vonalnak nevezték. Jelen tanulmányban az ún. kisvonal tevékenységével foglalkozunk. Nagyon nagy kérdés és már közvetlenül a második világháború után óriási vitákat váltott ki az, hogy ki és mikor értesült arról, hogy mi a nácik zsidópolitikájának a célja, és hogy erről miért nem informálták a zsidóságot. Az biztos, hogy egyes cionisták már az Auschwitzi Jegyzőkönyvek „közkinccsé" válása (1944. április-május) előtt tudták, mi vár a magyarországi zsidóságra. Főleg a menekültek (köztük is a lengyelek) informálták a magyarországi cionista mozgalom tagjait. Sokan közülük a bedzini, sosnowieci gettók túlélői voltak. A különféle, pusztán személyes informálódáson kívül bizonyos mozgalmak vezetői már 1943 decemberében tudtak arról, mi is fog történni. Grünwald Béla (Coca), a Hanoar Hacioni15 tagja így vallott erről: „Mintegy 80 han-hac 16 vezető előtt itt ismertették először a lengyelországi chavérok a nácik lengyelországi zsidópolitikáját, a zsidó liquidálást. Elmondták sorrendben a Gestapo módszereit (sárgacsillag, összegyűjtés, deportálás, Vernichtungslager). Ezután elmondták a zsidó ellenállás lehetőségeit és módjait. Először fel kell világosítani a magyar zsidóságot a lengyelországi eseményekről és be kell vinni az emberek tudatába, hogy itt is bekövetkezhetnek ezek az események, meg kell ezután tanulni az illegális életre való berendezkedés módszereit (a bunkerkészítés, papírhamisítás-arizálás, fegyverszerzés). Tisztázták a hácálá17 és a hagana 18 módjait. A lengyel haverok 19 közlései [sic!] mély benyomást tettek ránk és ennek eredményeképpen sáliáchok20 széledtek szét az egész országban. Ekkor derült ki azonban, hogy milyen nehéz 15 Polgári, középutas cionista ifjúsági szervezet. 16 Han-hac (Hanoar Hacioni, „Ifjú Cionista"): polgári, középutas cionista ifjúsági szervezet, mely Magyarországon a szervezett ifjú cionisták mintegy harmadát adta. 17 Mentés. 18 Önvédelem. 19 Chaver: (elv)társ, barát. Az itteni kontextusban az adott mozgalom másik tagját jelenti. 20 Sliach: küldött. Valamelyik palesztinai cionista „anyaszervezet" delegátusokat küldött a tagszervezetekhez az illető országokba — így Magyarországra is —, s őket nevezték sliachoknak.
