Századok – 2007

KÖZLEMÉNYEK - Novák Attila: Ellenállás vagy önmentés? Adalékok az 1944es magyarországi cionista ellenállás problémájához I/143

146 NOVAK ATTILA táció és valószínűleg várható nagyszámú ember illegális érkezése Magyarországba. Kértem ő általa a magyarországi zsidó közösség segítségét. Zordan elutasított és többek között kijelentette, hogy nem fogja megengedni, hogy a „beszivárgók" veszélyeztessék a magyarországi zsidóság tűrhető helyzetét, ha nem tűnök el, értesíteni fogja a rendőrséget. Ez az élmény és későbbi tapasztalataink azt bizonyította, hogy a magyarországi zsidóság vezetői 1942-ben nem hittek a lengyel zsidók tragédiájában és a deportációk létezésében vagy ezeket a tényeket titkolták".6 A magyar cionista tevékenységnek két fontos központi hivatalos szervezete volt: a már említett budapesti Palesztina Hivatal és az 1943 januárjában megalakult Vaadat Ezra Ve-Hacala (Mentőbizottság), melyet a cionista baloldal tartott a kezében.7 A Palesztina Hivatal (mely az Erzsébet krt. 26. sz. alatt, majd 1944 nyarától a svájci követség Szabadság-téri épületében működött) nagyon fontos szerepet töltött be a menekültgondozásban. Vezetője, a kiváló kormányzati kapcsolatokkal rendelkező vallásos cionista (a Mizrachi tagja) Krausz Miklós (Mose) erről később így nyilatkozott: „Közbeavatkozásom eredményeként és főként azon kötelezettség alapján, melyet írásban tett szlovákiai menekülteknek a Palesztina Hivatal arra nézve, hogy elsőbbségi jogot ad nekik az alija terén, megegyeztünk a belügyminisztériummal, hogy ezek a menekültek Magyarországon maradnak és fogságuk alatt a fogolytáborokban [...] lesznek. Csak hónapok múltak el azóta, hogy a lengyel zsidók tömegei szöktek Magyarországra. Akkor a magyar kormány megegyezett a Hivatallal, hogy nem teszi át őket a határon, hogy lengyel vagy német kezekbe kerüljenek, hanem átmeneti táborokba zárja őket [...] A menekült zsidók utáni éjszakai házkutatások megszűntek."8 Am még a cionista vezetők véleménye sem volt mentes minden illúziótól. A Mentőbizottság 1943 júliusában, azt írta a genfi Hechalutz World Centernek,9 hogy 1943 februárja óta már nem fenyegeti közvetlen életveszély a magyar zsidókat.10

Ahogy írták, abban sem voltak biztosak, hogy bevonulnak-e a németek, és a zsidók megfelelő kapcsolatokat ápolnak-e a vezető réteggel ahhoz, hogy megvédhessék magukat. Komoly Ottó 1943. augusztus 25-i levelében — melyet Chaim Barlashoz, a JA isztambuli főmegbízottjához írt — szintén optimizmusának adott hangot, mondván, a „magyar nép többsége alapvetően érett, s emellett józan és emberséges életfelfogású."11 Még az isztanbuli politi-6 A Cionista Mozgalmak Kutatásáért Alapítvány Gyűjteménye (Ramat Gan, Izrael - CMKAGy). E gyűjtemény magánarchívumként működik. 7 Cohen: A haluc ellenállás Magyarországon.. I. m. 38. 8 Ayala Nedivi:

The Palestine Office in Budapest in 1943-1944. (Héber nyelvű M. A. értekezés.) University of Haifa, Department of Jewish History, 1998. 26. 9 A Hechaluc a hachsarán lévő cionista fiatalok közös szervezete. Az első Hechaluc csoport 1917-ben alakult meg Oroszországban. Az 1920-as évek végén a Hechaluc felaprózódott a különféle cionista pártok között. A magyarországi Hechaluc baloldali szervezet volt s a Hasomer Hacair embereiből állt. A '30-as években több pártnak saját Hechaluc szervezete volt: Hechaluc (Hasomer Hacair), Hechaluc Haklal Hacioni (általános v. klálcionista csoport), Hechaluc Hamizrachi (vallásos cionista csoport). Romániában a Hechaluc birtokokat tartott fenn, de mivel ez Magyarországon nem volt lehetséges, a cionista fiatalok nyáron zsellérként, télen munkásként dolgoztak. 10 Idézi:

Christian Gerlach - Götz Ally: Az utolsó fejezet. A magyar zsidók legyilkolása. Budapest, Noran, 2005. 58-59. 11 Uo. 59.