Századok – 2007
TANULMÁNYOK - Pál Judit: Karrier a „tudatlanság földén". Egy főúri kliens a 18. század közepén Kelet-Magyarországon VI/1407
EGY FŐÚRI KLIENS A 18. SZÁZAD KÖZEPÉN KELET-MAGYARORSZÁGON 1429 és útra hozni, kiváltképp nékem, kinek nagy devotióját tudják ezen méltóságos házhoz."91 A „feljelentő" alighanem Gáspár Sándor, Károlyi Antal teljhatalmú megbízottja (plenipotentiarius) volt,92 és úgy látszik, alaposan igyekezett Zanathyt befeketíteni, mert a kocsma ügyét is előhozta. Itt is védekezésre kényszerült tehát a bíró: köztudomású, hogy a város minden évben 12 forint büntetés mellett tiltotta a Károlyi-kocsma látogatását, „azt eddig is fenntartotta, s bizony megvallom, estek olyan szók azon gyűlésben, hogy jó szomszédságot reménlettünk, de látjuk el akarnak nyomni. Azon excandescendiában azért a kocsma tilalmát is renoválni kívánták, hol nékem indiferenter kellett lennem." Elnézést kért azonban, ha „kötelességemben s esküvésemben eljárván", megbántotta Károlyit.93 Zanathy a hűségben látta a Károlyi-házhoz való kapcsolódásának kulcsát, amit a másfajta kötelezettségeinek teljesítése nem befolyásolhat: „Én azt tartom, az hűséget nem annyira oskolákban tanuljuk, mint ez világra születésünkkel hozni szoktuk, s annakutána az mint neveltetünk, abban naponként meg is gyökerezünk."94 Ahogy ebből az esetből is kitűnik, Zanathy valóban nehéz helyzetben volt. A város nem fogadta el, nem tekintette saját emberének, hanem mindvégig Károlyi kliensét, ráadásul egy városba települt vármegyei nemest láttak benne. Mivel azonban főbíróként kénytelen volt bizonyos játékszabályokat betartani, ezt Károlyi környezetében többen a patrónus ellene való hangolására használták fel. Kétfajta kötelesség ütközött: formális eskü kötötte a városhoz, amelynek privilégiumainak megtartására bíróvá választásakor felesküdött, és a hűség — ugyan formális eskü nélküli, de ugyanolyan, sőt valójában még szorosabb — kötelékei fűzték a Károlyi családhoz. „Kinn vagyon füle-farka, hogy szívesen szeretem Nagyságodat..." Zanathy a kliens Zanathy városi bírósága idején is megmaradt vármegyei adószedői funkciójában. Legtöbb Károlyihoz írt levele az adóügyek intézésével kapcsolatos. Ezek szerint ebben is lelkiismeretesen járt el. Az adók könyvelése sok munkával járt, ahogy írta: „a libellusokba teendő insertiók és a restantiák kidolgozása csendes és hosszas időt kívánnak."95 Ennek ellenére mégis hiánya támadt, és ez később a család anyagi romlását vonta maga után. Zanathy szorgalmas, kötelességtudó, nagy munkabírású hivatalnok volt. Amellett környezeténél jóval műveltebb, szélesebb látókörű ember volt, németül, latinul, franciául írt-olvasott. Sokoldalúan képzett volt, nem csak a számokhoz értett, hanem szellemi foglalatosságra is időt szakított, érdekelték a vallás, az irodalom, a tudományok is. Hivatali teendői mellett írt, fordított, 91 Zanathy József Károlyi Antalnak, Károly, 1761. dec. 23. MOL P 398, Nr. 81999. 92 A fenti levél utalásaiból lehet arra következtetni, hogy Zanathy Gáspárt gyanúsította, mivel kihangsúlyozta, hogy Gáspár Sándor is tudhatja, hogy a város régebben is tiltotta a Károlyi-féle kocsma látogatását. 93 Zanathy József Károlyi Antalnak, Károly, 1761. dec. 23. MOL P 398, Nr. 81999. 94 Uo. 95 Zanathy József valószínűleg Károlyi Ferencnek, Szatmár, 1757. jún. 1. MOL P 398, Nr. 81971.
