Századok – 2007

TANULMÁNYOK - Pál Judit: Karrier a „tudatlanság földén". Egy főúri kliens a 18. század közepén Kelet-Magyarországon VI/1407

1424 PAL JUDIT nealtattam, hogy nem mentek először, másodszor is admonealtattam, és az 2 senator testimonialisát én relatione super actis omnibus felküldöttem, de már kegyelmes uram vége vagyon, mert supervenialt az második parancsolat is, melyben az első parancsolatnak effectuatioja parancsoltatott sub continuatione in verbo regio s végben is vittük szerencsésen."72 A szószóló, Hajdú István ugyanakkor folyamodványt szerkesztett, ame­lyet a város református lakossága is aláírt. A Helytartótanács erre kemény han­gú parancsban intette meg a várost, és az egyik papot elbocsátották.73 Október­ben pedig egy újabb helytartótanácsi parancs érkezett a diákság szétoszlatásá­ra.74 Nyilván ezekre a parancsokra utalt Zanathy az idézett levél végén. A református kollégium betiltása és az egyik prédikátori állás eltörlése ellen nem csak a város, hanem a környező megyék református lakossága is tiltakozott. Közös küldöttséget menesztettek Pozsonyba, majd Bécsbe az iskola ügyében, melynek 1754-1755-ben Szatmári Sámuel városi jegyző — a Zanathy előtti főbíró — is tagja volt. A küldöttség 1754 decemberétől 1755 márciusáig volt távol, hogy egy korábbi instanciájukat megújítsák, és az iskola visszaállítását kérjék.75 A pro­tekció keresése során Károlyi Ferencet is felkeresték. Károlyi megnyugtatta őket, hogy bár az iskolát nem állítják vissza korábbi formájában, de azért „consolatiót" fognak nyerni, mivel „magam is nagy helyeken megmondottam, hogy ha azon os­kola mostani restrictiójában fog maradni, vármegyénkbe csak esküdtet sem fogok kapni."76 Végül az összességében kedvezőtlen színben bemutatott kérést a király­nő elutasította. A kancellár utolsó látogatásukkor csodálkozását fejezte ki, „hogy is praetendálhatja kigyelmetek, hogy az országb(an) a felsőbb tudományok annyi helyett adattassanak [...], hiszen ez a beneficium a katolikusoknak is csak két helyre szoríttatott az országb(an)", amúgy is „a szabónak, a vargának nem kell te­ológia, elég neki, ha jó gazda, de akár legyen az katolikus, akár református, akár más vallású, a religiosumokb(an) egyedül őfelségének vagyon egész hatalma, úgy disponál azok iránt, amint akarja."77 Útjuk tehát eredménytelen volt. Majd 1757-ben ismét Bécsben keresték igazukat, mire a Helytartótanács az egri püspök véleményét kérte, ő azonban arra hivatkozott, hogy Szatmár most nem véghely (mint egykoron volt), ezért a tolerancia sem indokolt.78 Közben azonban egy másik ügy is borzolta a városiak kedélyét, és ez is leg­alább akkora felzúdulással járt, mint az előző. A már említett tiszti lakások épí­téséről van szó. A beszállásolásoktól agyonterhelt lakosság idegenkedett az új intézménytől, még ha ez végső soron könnyebbséget is jelentett számára. A tiszti lakások építését Károlyi is szorgalmazta, és kezdetben a vármegye és a város egyetértett a kérdésben. Ebben Zanathynak nem kis érdemei lehettek. Bár a későbbiek ismeretében kétséges, hogy mennyire volt hatékony a meggyő­zés, esetleg csak megfélemlítésről volt szó. Zanathy mindenképpen szívén visel-72 Zanathy József Károlyi Ferencnek, Debrecen, 1754. nov. 22. MOL P 398, Nr. 81958. 73 Nagy M.\ Szatmár-Németi i. m. 137. 74 Uo. 183. 75 MOL P392, Károlyi család - Törzsanyag, 167. fiók. Szatmár város. Szatmár, Bereg, Ugocsa és Szabolcs nemessége Csanádi Jánost és Gáspár Sándort választotta követnek. 76 Uo. 77 Uo. 78 Nagy M.\ Szatmár-Németi i. m. 184-185.

Next

/
Oldalképek
Tartalom