Századok – 2007
TANULMÁNYOK - Pál Judit: Karrier a „tudatlanság földén". Egy főúri kliens a 18. század közepén Kelet-Magyarországon VI/1407
EGY FŐÚRI KLIENS A 18. SZÁZAD KÖZEPÉN KELET-MAGYARORSZÁGON 1423 alapjait, és véleményezzék: szükség van-e három papra? Melczer javasolta, hogy írják össze a lakosságot — egy református és egy katolikus összeíróval —, és ezután csak önkéntesen adózzanak a református egyháznak.67 Az 1754. július 8-án kelt felsőbb rendelet valóban súlyos csapást mért a város református lakosságára: ezután csak két pap tartását engedték, a fizetést ugyan kivethették a református lakosokra, de előírták, előbb egyezkedjenek a tanács előtt a néppel. Az igazán nagy veszteséget azonban a 17. század eleje óta működő református kollégium elsorvasztása jelentette: a rendelet előírta, hogy ezután csak grammatikáig lehet tanulni, és mindössze két tanító maradhat, akiket csak az alapítványok jövedelméből lehet fizetni.68 Szatmáron a 17. század elejétől működött középfokú református iskola. 1610-ben „a becsületes tanács úgv rendelte, hogy amikor alkalmatosság adatik, wittenbergus scholamestert fogadjanak, amikor pedig abban fogyatkozás lenne, honhazánkban tanult deákot."69 1636-ban a jezsuiták is létesítettek egy kollégiumot. A református kollégium elleni fellépés mögött nyilván a konkurencia felszámolásának vágya is szerepet játszott. A jezsuiták ugyanis a református professzorok és tanítók állítólagos nagy fizetését is kifogásolták. A város azonban ekkor már csak a malom és vásárvám jövedelmét adta az egyház és iskola támogatására. Egy 1753. október 30-ai leirat ezért megparancsolta, hogy a malomra katolikus malombíró felügyeljen, a vásárvámot pedig adják haszonbérbe, és a bér a városi pénztárba follyon be. A huzavona tovább tartott, 1754 februárjában ezért Melczer gyűlést tartott, amelyen jelen voltak Almási Rafael jezsuita, Kevi András és Fáy József református papok, valamint Szigeti Sámuel professzor.70 Az eredmény azonban a fent említett július 8-án kelt rendelet lett. Ez ellen augusztus l-jén nagy megmozdulás volt a városban. A reformátusok vezetői gyűlést tartottak, amelyen a vidéki nemesség követei is részt vettek, többek között a református egyház főgondnoka, Wesselényi Ferenc báró. Ezen egy ellentmondó levelet fogalmaztak. Zanathy magához hívta Hedri András jezsuita superiort, valamint a helyben állomásozó ezred parancsnokát, és feloszlásra szólította fel a nemeseket, katonasággal is fenyegetve őket.71 A fenti eseményekről különben Zanathy maga a következőképpen számolt be Károlyi Ferencnek, amikor az utóbbi rákérdezhetett „a reformátusok dolgá"-ra: semmi egyéb nem történt, csak megparancsolták, „hogy reducaltassanak a stúdiumok a Grammatica ascensive és így a 40 Togatusok is, az 3-dik Praedikátor és Professor is. Én a parancsokat publicáltam, respiriumot kértek tőlem, adtam, de mivel a respirium helyett Gáspár Sándor úr házához Csanáldi, Tolnay, Csontos s más uraim mintegy 16. conflualtak és az parancsolat ellen protestáltak, én coníluxusokat conventiculumnak neveztem és hogy a városbúi takarodjanak el másuvá tractalni, s nem az én bíróságom alatt agalni, 2 senator által admo-67 MOL P 1828, 2. cs. 4. tétel. 68 Nagy Af.: Szatmár-Németi i. m. 137, 180. 69 Bura László: Szatmári diákok 1610-1852. (Fontes rerum scholasticarum V) Szeged 1994. 3. 70 Nagy M.: Szatmár-Németi i. m. 180-181. 71 Uo. 182-183. Az eseményeket Zanathy 1754. augusztus 5-én a Helytartótanácsnak is jelentette.
