Századok – 2007
TANULMÁNYOK - Sz. Simon Éva: Névlegesen birtokolt szandzsákbégi hászok a 16. századi oszmán terjeszkedés szolgálatában (Gondolatok a ber vedzsh-i tahmin szisztéma működésének értelmezéséhez) VI/1351
HÁSZOK A 16. SZÁZADI OSZMÁN TERJESZKEDÉS SZOLGÁLATÁBAN 1403 folytatódtak Vas megyében256 és a Muraközben 257 is. A kezdeti sikereket jelzi a szandzsákbégi hászok jegyzékébe bekerült néhány új helység a nyugati végeken, valamint a szpáhiknak újonnan kiosztott pár település a Vend-vidéken és az Őrségben.258 A törökök számára az elbizonytalanított, félig hódolt területen át hazavezető hosszú út azonban sokszor a zsákmány elvesztésével végződött.259 A további gyors előrenyomulás gondolatával végképp le kellett számolniuk. Az így kialakult helyzetben minden korábbinál aktuálisabbá vált Szokollu Mehmed nagyvezír 1571-ben kiadott parancsa: Kanizsa elfoglalása bármi áron. 1583-ban a törökök erre vonatkozóan tettek is előkészületeket, de sikertelenül.260 A kudarcba fulladt kísérlet után azonban más megoldást kellett találni. Ezért új központot próbáltak létrehozni, közelebb a frissen átszervezett magyar végekhez, ahonnan a kínálkozó lehetőségeket jobban szemmel lehetett tartani, és gyorsabban lehetett azokra reagálni. így jött létre 1585-ben Babócsa-Berzence-Segesd-Szőcsény livája.261 Az új képződmény mintegy 40-60 km-rel rövidítette meg a visszavonulási útvonalakat. A szituáció bizonyos értelemben hasonlított Veszprém 1552. évi, korábban már tárgyalt esetéhez. A forrásokból úgy látszik, hogy a szigetvári bég az új formáció megalkotása után egy időre háttérbe is vonulhatott a hódoltatások katonai irányítása területén. Zalai javadalmai közül csak a magasabb jövedelműek maradtak meg a kezén, a korábbi 80-ból mindössze 11. 262 A többit 256 1583 nyarán a koppányi, szigetvári és pécsi bég 3000 lovassal egészen Körmendig portyáztak, oly merészséggel, amit már hosszú esztendők óta nem követtek el. 700 foglyot, köztük sok urat és 24 nemes asszonyt hurcoltak el. Az eseményről krónikáink és a diplomáciai jelentések egyaránt megemlékeztek. Az ekkor elfogott rabok kiváltásáról az 1583. szeptember 11-én Egerszegen tartott vármegyei közgyűlésen gondoskodtak. Petthő G.: Rövid magyar krónika i. m. 127-128.; Istvánffy Miklós: Magyarország története 1490-1606. Ford. Vidovich György. Debrecen 1871. 624.; Kárpáthy-Kravjánszky Mór: Rudolf uralkodásának első tíz éve (1576-1586). A Velencei Kir. Állami Levéltár császári udvarból való követjelentései alapján. Bp. 1933. 252. Nr. 154.; Bilkei I- Turbuly É.: Zala vármegye i. m. 31-32.: Nr. 105. 257 Petthő G.: Rövid magyar krónika i. m. 128-129. 258 BOA Tapu 683. 259 A határ menti hadviselés gyakorlatának néhány példája: Egy 1580. november l-jén Prágából kelt jelentés szerint a kanizsai őrség 200 rabot szabadított ki a portyázó török kezéből, 20 törököt fogságba ejtett és ugyanannyit levágott. 1582-ben a törökök a Balaton jegén keltek át, és a Kemenesalját rabolták. Hazatértükben Keszthelynél Majthényi László pápai és Petthő Kristóf keszthelyi kapitány ütött rajtuk. 1586 augusztusának legvégén Tirjáki Haszán szigetvári bég (1585-1587) hatalmas erővel tört be Zrínyi György muraközi birtokaira, majd nagy számú rabot és marhát hajtott el. Zrínyi kanizsai vitézei a zsákmánnyal megrakott ellenség egy részén visszafelé, a Kanizsa-patak mocsaránál fekvő elhagyott Palin falunál rajtaütöttek, és a rabok egy részét kiszabadították. Kárpáthy-Kravjánszky M.: Rudolf uralkodásának első tíz éve i. m. 242.: Nr. 94.; Petthő G.: Rövid magyar krónika i. m. 127-128.; Pálffy G.: Egy szlavóniai köznemesi familia i. m. 975. 260 A diplomáciai jelentések szerint 1583 augusztusának elején két renegátot fogtak el Kanizsán, akik mindenről jelentést tettek az oszmánoknak. A renegátokat Bécsbe vitték, ahol megvallottak, hogy be akarták vinni a törököt a megbeszélt időben Kanizsára. Titokban akarták ezt tartani, de mindenki beszélt róla. Kárpáthy-Kraujánszky M.: Rudolf uralkodásának első tíz éve i. m. 253.: Nr. 157-158. 261 BOA Ruznamçe 78. fol. 8-9. A sajátos közigazgatási alakulatra 1. Dávid G.: A Dél-Dunántúl i. m. 56.; Dávid G: Szigetvár 16. századi bégjei i. m. 170. 262 BOA Ruznamçe 78. fol. 11.
