Századok – 2007

TANULMÁNYOK - Sz. Simon Éva: Névlegesen birtokolt szandzsákbégi hászok a 16. századi oszmán terjeszkedés szolgálatában (Gondolatok a ber vedzsh-i tahmin szisztéma működésének értelmezéséhez) VI/1351

HÁSZOK A 16. SZÁZADI OSZMÁN TERJESZKEDÉS SZOLGÁLATÁBAN 1393 Az I. sorozat adataihoz 1570 és 1579 között — a kontrollforrásként hasz­nálható dikális összeírások szerint feltehetően 1574-1576 körül —juthattak a törökök.221 A II. sorozatban szereplő hászok feljegyzésére pedig legkésőbb még 1569 nyarán vagy őszén kerülhetett sor.222 A két adatcsoport közötti minőségi különbség egyértelművé teszi a települések státusában időközben beállt válto­zást.223 Ezek szerint 1576-tól kezdve a terület becsült értéken történő summás adóztatása indokolatlanná, sőt, a behajtható adók mértékét összevetve, a szan­dzsákbégek számára gazdaságtalanná is vált. Ennek ellenére a kettős lista az újonnan elkészült összeírásban is fennmaradt, ezzel ismét azt bizonyítva, hogy a bégek nem kifejezetten ellátásuk fedezetéül kapták a falvakat. Nyilván az adóösszegekben mutatkozó különbség sem őket, hanem a társbirtokos szpáhi­kat gazdagította.224 De találkozunk olyan helységekkel is az 1579. évi tahrír­ban, mint Oltárc és Szentpéterúr, amelyek már nem szerepeltek másként, csak lakosságukkal együtt. Talán nem is meglepő, hogy ezek éppen a legfontosabb stratégiai pontok voltak. Kimaradt viszont a részletes összeírásból több hász­birtok is. Ezek közül egyedül a kanizsai várbirtok Almaszeg esetében bizonyít­ható a település teljes elnéptelenedése.225 Az utolsó, névleges javakkal rendelkező szigetvári bég: Haszán A dicső érdemekben és személyes értékekben bővelkedő elődök után — egy bizonytalan eredetű Musztafa nevű személy rövid regnálását követően — talán különös választásnak tűnhet, hogy 1580-ban a ziámet-birtokosok közül hirtelen felemelkedett Haszánt (1580. jan.-1581. febr.) helyezték Szigetvár élé­re. 0 a pécsi záimok soraiból került ki, ahol korábban kethüdái rangban, azaz a várkapitány (dízdár) helyetteseként szolgált.226 Erényei közül egy feltétlenül ide kívánkozik, mégpedig a Zalában elsőként birtokló Szinán béghez hasonló helyismerete. Már 1570-ben — a szekcsői, a pécsváradi és a mohácsi körzethez tartozó birtokain kívül — kiutaltak számára három, a kanizsai náhije alá tarto­zó települést is, amelyek közül kettő ekkor még becsértéken szerepelt.227 Ahhoz hogy a Pécsett szolgáló Haszán elérhesse ezeket a távoli birtokait, jól meg kel-221 Furcsasága, hogy a déserta — a kifejezés a régebbi szakirodalomban általában lakatlanként értelmezve (!) — helyek lakóinak névsorát tartalmazza. A defter adatait összevetve az utolsó két urbáriummal azonban az is különös, hogy csupán egy 1567-től folyamatosan a településen élő csa­ládfőt találunk, a falu bíráját. MOL E 156, Fasc. 27. Nr. 59/a., ill. uo. Fasc. 27. Nr. 60. 222 Ebből az időből ugyanis több török portya híre is fennmaradt a forrásokban. 1569 júniusá­ban Thury György kanizsai főkapitány a Zalavárig előretört törököket állította meg. Júliusban pe­dig az oszmánok már Kanizsa alatt is megjelentek, és még meg nem hódolt falvakat igyekeztek meghódoltatni, de ez nem sikerült nekik, mert Thury szétverte őket. Szeptemberben és októberben megismétlődtek a támadások. Vándor L.: Kanizsa története i. m. 302.; Takáts S.: Bajvívó magyarok i. m. 264-265. 223 A sorszámok és a feltételezhető kronológia között eddig azonban semmi összefüggés nem mutatkozik. 224 A jelenség az 1590. évi szigetvári defter adataiban is megfigyelhető. BOA Tapu 638. 225 Az 1580-as évektől teljesen elhagyott. Vándor L.\ Kanizsa története i. m. 337.; Szakály F.: Kanizsa és uradalma i. m. 226 ÖNB Mxt. 597. fol. 160. (MOL Filmtár W 144. tekercs) 227 BOA Tapu 480. fol. 6.

Next

/
Oldalképek
Tartalom