Századok – 2007
TANULMÁNYOK - Sz. Simon Éva: Névlegesen birtokolt szandzsákbégi hászok a 16. századi oszmán terjeszkedés szolgálatában (Gondolatok a ber vedzsh-i tahmin szisztéma működésének értelmezéséhez) VI/1351
1394 SZ. SIMON EVA lett ismerkednie a kanizsai mocsár mindkét oldalával. Az egyik hely, Szentmihály, a Pölöske vára melletti Zalaszentmihály faluval azonosítható, míg Veresfalu Zalatárnoktól délre feküdt. Tehát mindkettő Kanizsától északi irányban, mintegy 30-35 km távolságra volt, 1570-ben még viszonylag érintetlen területen, mélyen bent a magyar végvárrendszer háta mögött. A harmadik, a kanizsai várbirtok Sormás, látszólag ugyan biztosabb falatnak tűnhetett, mivel nem szerepelt neve mellett a „becslés szerint" formula. Ez az 1600. év eseményei kapcsán stratégiai szerepe miatt elhíresült228 település magától Kanizsa várától pusztán csak egy kilométernyire feküdt nyugati irányban, éppen ott, ahol az erődöt körülvevő náddal benőtt mocsaras völgyön átjáró vezetett keresztül. Ebből láthatjuk, hogy már az 1570-es évek elején nagyon hasznos, ismeretekre tehetett szert Haszán, aminek kamatoztatása tíz év múlva felettébb aktuálissá vált. A volt záim frissen megszerzett javadalmainak — köztük az eddig megszokott 15 becsértéken szereplő hásszal — kiutalási jegyzékére tekintve felmerülhet a kérdés, miért éppen ekkor jelölték*ki ezt a feltörekvő személyt? Állása betöltését ugyanis — szokatlan módon — különböző feltételekhez kötötték. Ezek között szerepelt, hogy „a szigetvári és a székesfehérvári szandzsák végvidékéről kikerülő rabok ötöd-adóját, illetve az említett szandzsákokban a defterbe be nem jegyzett falvak dzsizje-adóját a szultáni hász-jövedelmekhez" kellett kapcsolnia.229 Dávid Géza a módszert a szultáni udvar elégedetlenségének tudta be a környék anyagi helyzetét illetően. Ebben valószínűleg közvetett módon van igaza, mert éppen Haszán pozícióba kerülésének idején a környék katonai helyzetében lényeges átalakulások kezdődtek. 1577 és 1580 között ugyanis megindult Zala megye területén — éppen a Kanizsa patak mocsaras völgyében — a törökellenes magyar végvárrendszer korszerűsítése.230 Ennek közvetlen következményei Haszán pozícióba kerülésekor azonban valószínűleg még csak alig voltak érzékelhetők. Ezt látszik bizonyítani az, hogy az 1580-ban frissen készült tímár-deterben a kanizsai náhije mintegy két tucat települése uralkodói hász-birtokká változott.231 A Zala megye északi részén fekvő falvak közül kiválasztott szultáni hászok különös figyelemre érdemesek. A tanulmány bevezetésének 2. pontjában éppen azt idéztem fel, hogy a szultáni hászok gyarapodása egy vidéken az adott körzet törzsterületté válásának egyik mutatója. 1577-ben pedig még nem is lett volna irreális elkép-228 Kelenik József: A kanizsai-sormási ütközet 1600. október 7-13. Zalai Múzeum 7. (1997) 37-44. 229 A részletet idézi: Dávid G.: Szigetvár 16. századi bégjei i. m. 166-167. A rabok ötöd-adójára vonatkozóan 1. Fodor Pál: Adatok a magyarországi török rabszedésről. Hadtörténelmi Közlemények 109. (1996: 4. sz.) 133-142. 230 Kelenik J.: A kanizsai védelmi övezet i. m. 163-174. 231 Fekete, L.: Die Siyâqat-Schrift i. m. 402-423., vö. Velics A. - Kammerer E.: Magyarországi török kincstári defterek i. m. II. 525-526. A forrás éppen a szultáni hász-birtokok felsorolása közben szakad meg, így gyanítható, hogy a defterben eredetileg a jelenleg ismertnél több település szerepelt. Erre abból is következtethetünk, hogy (feltehetőleg a budai pasa tolmácsának információi alapján) Stephan Gerlach, a konstantinápolyi követ prédikátora 1577 szeptemberében a következőt írta naplójába: „13-án a szigetvári bég néhány törököt küldött a [budai] pasához. Jelentette neki, hogy száznyolcvan falut meghódoltatott a tűz és kard rémisztő erejével. Közöttük negyven falu értékes, gazdag község, arra figyelmeztetett,'hogy a török császár tartsa meg a falvakat." Ungnád Dávid konszantinápolyi utazásai i. m. 212.
