Századok – 2007
TANULMÁNYOK - Sz. Simon Éva: Névlegesen birtokolt szandzsákbégi hászok a 16. századi oszmán terjeszkedés szolgálatában (Gondolatok a ber vedzsh-i tahmin szisztéma működésének értelmezéséhez) VI/1351
1388 SZ. SIMON ÉVA cél volt.190 Rigyác elhelyezkedése miatt ráadásul jó gyülekezőpontul szolgálhatott a szigetvári és pécsi szandzsák különböző váraiból portyára induló csapatoknak. A másik kulcspont Oltárc volt. A térképvázlat jól szemlélteti, hogy az 1570-ben a dél-zalai területen kiosztott szpáhi-javadalmak szinte kizárólag a délről észak felé tartó utak mentén feküdtek. Az Oltárénál elágazó útvonal észak felé tartó ágán is sorban ültek már a friss tímárok. A másik, a nyugati ág, amely a Lenkovichnál szintén megnevezett Kányaföldén keresztül Lenti várába vezetett, azonban ekkor még érintetlen volt. De a szigetvári bégek — ahogyan ezt későbbi források igazolják — nem az északi, hanem éppen ez utóbbi, nyugati irányú kiindulópont miatt kaphatták meg Oltárcot. A két hász-birtokot tehát joggal nevezhetjük a további helyi hódítások (a csendes offenzíva vagy — ahogy Hegyi Klára nevezi — a „kis háború") bölcsőjének. b.l A zalavári hászok A szandzsákbégi hászok másik csoportja a Zala folyó mentén feküdt. Rondakor,1 ^ Horváti és Eger közvetlenül a völgyben, míg RokolyánTM1 és Szentpéterúr kissé távolabb, már a dombok között. Első látásra nem volt olyan stratégai jelentőségük, mint a Kanizsát körbeölelő falvaknak. Valószínűleg mégsem a véletlen folytán váltak alkormányzói javadalommá ezek a helyek. 1570-re a törökök kelet felől átlépték a Zala folyót. A területen magukat alávető településeket és az igényterületeket a székesfehérvári szandzsák defterébe jegyezték be. Ebben a forrásban a folyó nyugati és keleti partszegélyét a szentgróti és szentgyörgyvári náhijék keretei között úgy tüntették fel, mintha felmérésük sikerült volna.198 1570-ben ugyanakkor a Zala-völgy települései a magyar részről készített dikális összeírásokban hódolatlanként szerepeltek.199 Ez az ellentmondás is mutatja, hogy a portyázok számára természetes gátat jelentő folyóvölgy stratégiai jelentősége nem lehetett kisebb, mint Kanizsa közvetlen környékéé. A Zalának ezen a szakaszán több átkelési pont is volt a korszakban. Ismeretes a szentgróti200 és a hídvégi révátkelő 201 és a kehidai gázló 202 működése, 195 A törökök számára mint stratégiai feladat, a somogyi hódoltsági területek összekötése a Drávától délre elterülő pozsegai szandzsákkal, már Sziget várának elfoglalása előtt megjelent, mert csak így tudták a Nyugat-Dunántúl felé folytatni terjeszkedésüket a magyar portyázó csapatok kiiktatásával. Szakály Ferenc: A babócsai váruradalom 1561-es urbáriuma és a babócsai vár Í563-as leltára. Somogy megye múltjából 2. (1971) 52. Továbbá erre utal Haszán koppányi bég 1559. évi fentebb hivatkozott levele, valamint Haszán szigetvári bég Zrínyi Györgynek címzett datálatlan levele is. MOL E 185, Missiles, Haszán szigetvári bég Zrínyi Györgyhöz. 196 1570-ben Kondarkó néven Romárhoz tartozik a koppányi szandzsák tímár-defterében. Becsült értéke 300 akcse. BOA Tapu 505. fol. 5. 197 1570-ben egy koppányi szpáhi birtoka volt, aki 500 akcse becsértéken birtokolta a Marcalihoz tartozó települést. BOA Tapu 505. fol. 9. 198 Vass E.: Források i. m. 99-135., vö. BOA Tapu 497. passim. 199 MOL E 158, 54. köt. 1570. 200 1479-ben Szentgróton révmalommal találkozunk, amely a türjei prépostságé volt. Holub József: Zala megye középkori vízrajza. Zalaegerszeg 1963. 17. 201 1561-ben, amikor Hamza bég parancsára Hídvég és Zalavár elpusztítása helyett tévedésből a két Páhok esett a törökök áldozatául, már nem volt meg a hídja, csak az olcsóbb és katonai szempontból biztonságosabb révátkelő. Iványi Béla: Zalavár és a balatonhídvégi átkelő a török időkben. Zalaegerszeg 1960. 168. 202 1586: „vadum [...] Kethydai keleth sermone nominatum." Pais László: A Zala vízgyűjtőjének régi vízrajza. Bp. 1942. 43.
