Századok – 2007
TANULMÁNYOK - Sz. Simon Éva: Névlegesen birtokolt szandzsákbégi hászok a 16. századi oszmán terjeszkedés szolgálatában (Gondolatok a ber vedzsh-i tahmin szisztéma működésének értelmezéséhez) VI/1351
HÁSZOK A 16. SZÁZADI OSZMÁN TERJESZKEDÉS SZOLGÁLATÁBAN 1355 Éppen a felhasználható források szűk köre teszi a kérdéskör vizsgálatát problematikussá. Az elsődleges forrásanyagot az oszmán pénzügyigazgatási iratok egy bizonyos csoportja, a szandzsákbégi szolgálati birtokok tételes felsorolását tartalmazó javadalom-kiutalási és -nyilvántartási jegyzőkönyvek {tímár rúznámcseszi, ill. tímár-defteri) biztosítják. Ezek a dokumentumtípusok azonban nem maradtak fenn teljes körben, ezért — ahogyan ez az alább felsorakoztatott példákból is majd láthatóvá válik — a belőlük származó információk gyakran nem elégségesek az egyes alkormányzóságok esetében a szisztéma folyamatos nyomon követéséhez. Bizonyos szandzsákokra vonatkozóan pedig kifejezetten csak szórványadatokkal rendelkezünk. Sajnos, a másodlagos forrásként ide kívánkozó, a Magyarországon működő török közigazgatás különböző szintű hivatalai közötti levelezés tekintetében még rosszabbul állunk. Iratanyaguk teljesen megsemmisült (pl. budai díváni iratok, beglerbégek utasításai stb.).28 Az úgynevezett külső források, azaz a magyar részről keletkezett különböző dokumentumtípusok pedig vagy még az oszmán pénzügyigazgatási iratoknál is esetlegesebbek (pl. a missilisekből származó információk), vagy csak erős forráskritikával, inkább kontrollforrásként hasznosíthatók (pl. a különféle összeírások adatai). A kútfők hiányát a tanulmány néhány pontján szükségképpen logikai következtetésekkel próbáltam áthidalni. Ezért vizsgálataim eredményeit nem tekintem lezártnak, jelen tanulmányt pedig — jelentősebb terjedelme ellenére is — elsősorban problémafelvetésnek szánom, azzal a reménnyel, hogy e megítélésem szerint több szempontból fontos témára vonatkozóan a jövő kutatásai még napvilágra hozhatnak eddig feltáratlan dokumentumokat. * * * A magyar végeken működő török katonai elöljárók esetében első ízben a budai beglerbégséget megszervező Szulejmán (1541-1542)29 és utóda, Báli pasa (1542-1543) hász-birtokainak összetétele utal a ber vedzsh-i tahmin jellegű, azaz a becslés alapján kivetett adó rendszerének meglétére. Fizetésük különböző tételeinek felsorolásában ugyanis szerepel egy 43 000 akcséra rúgó részösszeg, melyet ezzel a módszerrel állapítottak meg. Tárgya „a Szerem-szigetből írás elkészítése előtt, a salgói fantom-náhijéből névleges birtokként kiosztottak a bégek számára. Gyakrabban fordult azonban elő a koppányi szandzsák forrásain keresztül bemutatható eset. Itt a tímár-defterben becsértéken megjelenő szandzsákbégi birtokok ugyan már településnév szerint a szandzsákösszeírás legvégén is felsorolásra kerültek, de a tahrír még sem az ott élő lakosságra, sem a beszedhető adókra vonatkozóan nem tartalmaz információkat. Fekete Lajos: A hatvani szandzsák 1550. évi adóösszeírása. (Jászsági füzetek 4.) Jászberény 1968. passim; Haus-, Hof- und Staatsarchiv, Wien [a továbbiakban HHStA], Ehemalige Konsularakademie, Krafft 284. fol. 160.; BOA Tapu 665.; BOA Tapu 353. 28 Fekete Lajos: Párhuzam az isztanbuli és budai török hivatali ügyvitel között. Levéltári Közlemények 18-19. (1941) 209-212. 29 A dolgozatban közölt archontológiai adatok forrásául a hivatkozott korabeli kútfőkön kívül elsősorban Dávid Géza alább gyakran idézett különböző írásai (összegyűjtve: Pasák és bégek uralma alatt. Demográfiai és közigazgatás-történeti tanulmányok. Bp. 2005.), valamint Feridun M. Emecen -ilhan §ahin: Osmanli Tasra Teskilátinin Kaynaklarmdan 957-958 (1550-1551) Tarihli Sancak Tevcíh Defteri I. (Belgeler 19. [1998] 53-122.) című forrásközlése szolgált. Több alkalommal a hiányzó vagy bizonytalan évszámok esetében Sudár Balázs egészítette ki munkámat az általa összegyűjtött adatokkal. Önzetlen segítségnyújtásáért ezúton szeretnék külön köszönetet mondani.