Századok – 2007
TANULMÁNYOK - Sz. Simon Éva: Névlegesen birtokolt szandzsákbégi hászok a 16. századi oszmán terjeszkedés szolgálatában (Gondolatok a ber vedzsh-i tahmin szisztéma működésének értelmezéséhez) VI/1351
1356 SZ. SIMON ÉVA újonnan érkezők" után várható jövedelem volt.30 Ez nem jelenthetett mást, mint a Szerémségből egyre északabbra húzódó délszláv bevándorlók31 adóját. Jelen esetben ez a megoldás — az alább majd látható példáktól eltérően — az adminisztráció kiterjesztését szolgálta a potenciális új, de adott pillanatban még fiktív adóalanyokra. Egyértelműen a bégek megállapított jövedelemösszegében mutatkozó hiány egyfajta kényszer szülte pótlását láthatjuk benne. Tehát a módszer annak a különbözetnek a kiegyenlítésére szolgált, ami az adott területen működő elöljárót papírforma szerint megillető bér és az adott terület hozamából a bég számára valóságosan rendelkezésre álló összeg között mutatkozott. Eddigi tudomásom szerint, ezzel a korai és — a forrást feltáró Dávid Géza szavaival élve — „szokatlan" esettel véget is ért a becslés szerint felmért területekjövedelmeit birtokló budai beglerbégekről szóló adatok sora. A főkormányzók javadalmazásában ez a módszer a vilajet területi fejlődésével párhuzamosan nyilvánvalóan el is veszítette létjogosultságát. A hódolatlan birtokok eladományozásának rendszere ugyanis (ahogyan ezt már a témát korábban érintő művek szerzői is megállapították) nem volt más, mint a terjeszkedés egyik — elsősorban adminisztratív intézkedésekkel kikényszerített — nagyon fontos eszköze, amit a határterületeken lehetett realizálni.32 A 16. század folyamán ennek megvalósítása a szpáhik és a perem vidéki szandzsákbégek (mírlivák) feladata volt. A szisztémát a budai vilajet területén működő szandzsákbégek javadalmaiban — a fennmaradt és eddig feltárt adatok alapján — elsősorban a magyarlakta vidékeken szerveződött szandzsákok esetében tudjuk nyomon követni. A korai források hiánya miatt azonban itt is csak részlegesen. A kezdeti bizonytalanság után már teljes biztonsággal állapítható meg, hogy a módszer 1552-től, azaz a Habsburg és az oszmán fél közötti hivatalos béke felbomlásának esztendejétől kezdve egészen a század végéig állandóan napirenden volt. Szerepe, jelentősége és mértéke azonban mindig a pillanatnyi történelmi, politikai-katonai és diplomáciai szituációtól függött. A rendszer más jellemzőket mutatott háborúban, illetve „békében", de az egyes szandzsákok fennállásának időszakán belül is megfigyelhetünk általános, illetőleg egyedi jellegzetességeké^. Tanulmányomban — a kezdeti időszak megalapozott elemzését lehetővé tevő adatok hiányában — a becslés alapján kivetett adó rendszerének, azaz a ber vedzsh-i tahmin szisztémának csak az 1552. évi békebontás után kialakult változatait vizsgálom részletesen, jól elkülönítve egymástól az 1568. évi drinápolyi békét 30 Dávid Géza: A budai beglerbégek jövedelmei és birtokai a 16. században. Keletkutatás (1991 tavasz) 50.: 7. jegyz. 31 Vö. Szakoly Ferenc: Szerb bevándorlás a török kori Magyarországra. In: Szomszédaink között Kelet-Európában. Emlékkönyv Niederhauser Emil 70. születésnapjára. Szerk. Glatz Ferenc. Bp. 1993. 75-88. 32 Köhbach, M.\ Die Eroberung von Fülek i. m. 84.; Hegyi K.: Török berendezkedés i. m. 120.: „Amikor az ágyúk elhallgattak, a közigazgatási apparátus vitte tovább a harcot, immár békésebb eszközökkel."; Hegyi K: „Aranyásó szpáhik" i. m. passim. 33 Az 1552. esztendőt a forrásadottságok nyújtotta lehetőségen túl azért választottam a vizsgálat kiindulópontjául, mert ebből az évből fennmaradt egy, a magyar területeken működő bégek kiválasztását szabályozó rendelet részlete, amely már utal a rendszer fő mozgatóelemeinek a meglétére. A periodizációban az első szakasz záró dátumaként 1568 helyett az 1570. év szerepel, mivel a drinápo-