Századok – 2007

TANULMÁNYOK - Sz. Simon Éva: Névlegesen birtokolt szandzsákbégi hászok a 16. századi oszmán terjeszkedés szolgálatában (Gondolatok a ber vedzsh-i tahmin szisztéma működésének értelmezéséhez) VI/1351

1352 SZ. SIMON EVA dékinek számító szandzsákok elé — különösen a Dunántúl déli részén — a hódítások következtében újabbak és újabbak kerültek.8

így az 1542-ben még peremvidéknek nevezhető Mohács nyugati előterében, Pécs 1543. évi elfoglalásával már új központ kezdett formálódni;9

majd 1544-től, a Balatontól délre — korábban szintén Mohácshoz tartozó területekből — szerveződni kezdett a koppányi szandzsák (amelynek teljes kiválása 1550-re fejeződött be10

), valamint 1546-tól, részben ugyancsak belőle vált ki északi irányban Simontornya livája.11

Részint ez utóbbiból, részint Székesfehérvárhoz tartozó településekből szakadt ki 1551-1552-ben a szekszárdi szandzsák. 1552-ben, korábban úgyszintén Mohácshoz tartozó náhijékból hívták létre a rövid életű görösgáli livát, majd 1555-től a babócsait, amely szintén hamar eltűnt. Az önállósuló Pécs elé pedig 1566-tól Szigetvár szandzsákja lépett. De ugyanígy kísérletek történtek a Dunántúl északi részén az 1543-ban létrejött fehérvári szandzsák előterének új közigazgatási egységbe sorolására is. Ily módon született 1552-ben a rövid életű veszprémi liva.12

A Duna-Tisza közén és az ország északi részein is hasonló volt a helyzet. Csak nagy vonalakban jelezve a változásokat: a hódítások menetét követve 1544-ben Hatvan és Nógrád központtal két új török közigazgatási egység jött létre, majd 1552-től Szeged előterében a szolnoki, míg az alsó-magyarországi bányavárosokkal szemben álló nógrádi liva területi folytatásaként a szécsényi, 1554-től pedig a füleki szandzsák alakult meg. A határok módosulásával az egyes területek hadászati jelentősége és szerepe is változott, így a hódításokat irányító központok is egyre inkább a Magyar Királyság belseje felé tolódtak. Ennek a stratégiai súlyponteltolódásnak több ismérvét is jelezte már szakirodalmunk. Ha az általános érvényű jellemzőket rendszerbe foglaljuk, három már ismert, lényeges elemet kell kiemelnünk. Ezeket a jelen tanulmányban megkísérlem kiegészíteni egy korábban már többször szóba hozott, de összefüggéseiben mindeddig még nem vizsgált tényezővel. 1./ A korszakban egy országrész katonai súlyát elsősorban az ott állomásoztatott haderő létszáma határozta meg. A terjeszkedések következtében általánosan megfigyelhető jellegzetesség, hogy a hátországgá váló területek védőseregeinek létszáma (az átcsoportosítások miatt) csökkent.13

Itt csupán Pécs és Szigetvár példáját említve, az előbbi esetében ez mintegy 50%-os fogyatkozást jelentett egy bő évtized alatt. Az 543-ban elfoglalt Pécsett az 1550-es évekre jellemző 600-700 fős katonaság helyén az 1560-1570-es években már csak három 8 1566-tal bezárólag a dunántúli hódoltságon 9, az északin 6, míg a Duna-Tisza közén 2 szandzsák feküdt. Hegyi Klára: Török berendezkedés Magyarországon. (História Könyvtár, Monográfiák 7.) Bp. 1995. 119. A témát birodalmi szintű összefüggéseiben vizsgálja: Ágoston G: Törzsterület és végvidék i. m. 41-43. 9 A mohácsi szandzsák még hosszú ideig magában foglalta Pécs környékét. A terület első önálló tahrír-deftere csak 1570-ben készült el. Ekkorra viszont eltűnt a forrásokból a mohácsi szandzsák elnevezés. Dávid G: A Dél-Dunántúl i. m. 55. A témára 1. még: Szakály Ferenc: A dél-dunántúli hadszíntér 1526-1543. In: Pécs a törökkorban. Szerk. Szakály Ferenc. Pécs 1999. 17-50. 10 Káldy-Nagy Gyula:

A budai szandzsák 1559. évi adóösszeírása. Bp. 1977. 9.; Erdal Çoban: Kopan sancagi'nin (Macaristan) 16. yüzyildaki ekonomik geli§mesi üzerine / Economie Development of Sanjak of Kopan (Hungary) in the 16th Century. OTAM (Journal of Ottoman Studies for The Center for Ottoman Studies Ankara University) 17. (2005) 63-64. 11 Dávid Géza:

A Simontornyai szandzsák a 16. században. Bp. 1982. 11. 12 Uő: A

veszprémi szandzsák. Keletkutatás (1992 ősz) 27-36. 13 Részletesen 1.

Hegyi Klára: Török katonaság a magyarországi hódoltságban. Keletkutatás (1995 tavasz) passim, továbbá Hegyi K,: Török berendezkedés i. m. elsősorban 85-96.