Századok – 2007
TÖRTÉNETI IRODALOM - „Minden örömem elegyes volt bánattal" Csáky Kata levelezése (Ism.: Szálkai Tamás) V/1328
1328 TÖRTÉNETI IRODALOM ni a hadakozástól, Pekry Lőrinc pedig 1705-ben és 1707 végén is kiszorult Erdélyből. Csáky Mihály katonai tevékenységéről alig tudunk valamit, kivéve az 1709. augusztusi liptói kudarcot. Tulajdonképpen Bottyán János volt az egyetlen tábornok, aki tényleg csak katonai tevékenységgel foglalkozott, s ez talán még Esterházy Antalról mondható el. Meglepő módon a sohasem volt katona Károlyi Sándor 1703 őszétől 1711 áprilisáig folyamatosan végzett katonai irányító munkát, és talán nem tévedünk annak megállapításával, hogy nem is rosszul. A brigadérosok között már többen voltak, akiknek működésében a katonai tevékenység volt az elsődleges (Bezerédj Imre, Balogh Ádám, Ocskay László, Babocsay Ferenc stb.). A következő apró megjegyzések nem érintik a kötet lényegét, csupán néhány helyesbítő, pontosító kiegészítést jelentenek: Angyal Dávidnak a könyv 6. jegyzetében hivatkozott, Thaly Kálmán Ocskay-monográfiájáról írt szép bírálata, tulajdonképpen mind a mai napig példamutató tanulmánya nem csupán a Budapesti Szemle hasábjain, hanem a szerző gyűjteményes kötetében is hozzáférhető. (Történeti tanulmányok. MTA kiadása. Budapest 1937. 269-324. o. A név egyébként nyilván sajtóhiba miatt olvasható Ocskay formában.) A 38. oldalon a reguláris egységek főtisztjeinek fizetési kimutatásával kapcsolatban nem világos, hogy miért ne kaptak volna pénzbeli zsoldot is? Valószínű, hogy a tervezet fogalmazványából ez kimaradt, mert ha így lett volna, a reguláris egységek tábornokainak és brigadérosainak járandósága kisebb lett volna, mint az irreguláris (mezei) hadak főtisztjeié. Az 1707-ben kiadott Regulamentum universale felsorolja a hadellátó apparátus tisztségviselőit is, akiknek élén a „generális commissárius" állt, s neki lényegében tábornoki járandóságot rendelt. Ezt a tisztséget gróf Csáky István töltötte be, de Mészáros Kálmán csak annyiban tér ki erre a kérdésre (63. o.), hogy ő nem tekinthető a tábornoki kar tagjának, és tévedésnek tartja, hogy néhány történész mégis ezen a véleményen volt. A fentebb már idézett táblázatban (84. o.) Georges Chassant francia brigadérost hibásan, keresztneve szerint sorolták betűrendbe. Az irodalomjegyzékből (160. o.) hiányzik Heckenast Gusztávnak Mészáros Kálmán által sajtó alá rendezett és kiegészített életrajzi adattára (Ki kicsoda a Rákóczi-szabadságharcban? Életrajzi adattár. História, MTA Történettudományi Intézete. Budapest 2005. História könyvtár. Kronológiák, adattárak 8. Sorozatszerk. Glatz Ferenc), holott erre a fontos alapmunkára a kötet számos helyén történik rövidített könyvészeti hivatkozás. A hiba nyilván abból ered, hogy a szerző párhuzamosan dolgozott a két munkán, és a röviddel előbb megjelent adattár oldalszámait a jegyzetapparátusba még bedolgozta, az irodalomjegyzékben viszont elfelejtette pótolni. Mindezen apró kiegészítések ellenére vitathatatlanul megállapítható: Mészáros Kálmán az elérhető legszélesebb forrásbázisra és szakirodalomra építve, azokat mintaszerűen felhasználva és értékelve, példamutató módszerrel igen értékes munkát alkotott. Ezzel jelentősen hozzájárult a függetlenségi háború hadtörténetének, a kuruc hadsereg szervezetének és működésének pontosabb, objektívabb bemutatásához. A kötet azonban nemcsak önmagában véve értékçs munka, de rendkívül gondolatébresztő is a témakör történetével foglalkozók számára, szinte újabb kérdések felvetésére és tanulmányozására késztet. Végezetül meg kell dicsérnünk az Argumentum Kiadót és munkatársait, mert ízléses, elegáns, szép kivitelű könyvet nyújtottak át az olvasónak. Bánkúti Imre „MINDEN ÖRÖMEM ELEGYES VOLT BÁNATTAL" Csáky Kata levelezése Összeállította, a szöveget gondozta és a bevezető tanulmányt írta: Papp Klára Debrecen, Erdély-történeti Alapítvány és a Debreceni Egyetem Történelmi Intézetének kiadása, 2006. 408 o. Csáky Katát eddig inkább csak imádságos könyvek szerzőjeként ismerte a nagyközönség. Levelezése, amelyet Bethlen Miklóssal (1720-1781) kötött második házassága idejétől kezdve maga a grófnő rendszerezett, válogatott és — különböző szempontok szerint — esetenként jegyzetekkel látott el. A kötetben publikált iratanyag a férjével és családtagjaival — leginkább „liányaival" —, valamint az uradalmi tisztekkel váltott levelek mellett a jobbágyok panaszait közvetítő jelentéseket is
