Századok – 2007

TÖRTÉNETI IRODALOM - Mészáros Kálmán: II. Rákóczi Ferenc tábornokai és brigadérosai. A kuruc katonai felső vezetés létrejötte és hierarchiája 1703-1711. (Ism.: Bánkúti Imre) V/1325

TÖRTÉNETI IRODALOM 1325 ismertek az okai. Világszínvonalon teljesítő turkológusaink rengeteg adattal járultak hozzá az oszmán fennhatóság alatt élők mindennapjainak jobb megismeréséhez, ám ilyen mankóra a keresztény kézen maradt települések kutatói nem vagy csak ritkán támaszkodhatnak. A másik ok, ami miatt „hiába keressük a közgyűjtemények polcain eme sajátos fejlődésen átesett települések (ti. a prezidiális mezővárosok) XVI-XVH. századi történetét közreadó monografikus feldolgozásokat", hogy a 17. század kutatásában mind a mai napig óriási hiátusok vannak, amelynek csak egyik szegmense a várostörténeti kutatások hiánya. Ennek ellenére több szakmunka jelent meg a Vas megyei Körmendről, jó feldolgozás olvasható Sárvárról, és elkészültek a Nagykanizsa és Devecser történetét bemutató munkák is, noha ezek valóban nem koncentrálnak olyan erősen a prezidiális mezővárosi fejlődésre, mint az Végh monográfiája teszi. Ezek színvonaláról is lehet persze vitatkozni, ám tényük tagadhatatlan, és összehasonlításra részben legalábbis alkalmasak lehettek volna. Az is segíthette volna Keszthely mezőváros státusának jobb megismerését, ha a nagyobb ívet átfogó várostörténeti munkák eredményeit beépíti a szerző könyvébe. Különösen Bácskai Vera erről szóló dolgozatai lettek volna hasznosak a téma szempontjából. Érdemes lenne vitába szállni azzal a tétellel is, hogy „Hadtörténetírásunk adóssága tágabb megközelítésben még inkább nyomasztó. Az oszmánellenes végvárláncolat erődítményeinek történetére vonatkozóan ugyanis [...] hiányzik az önálló kutatási eredményeket összegző vármonográfia." Itt csak az Iván László Visegrád történetére vonatkozó, Radoslav Lopásié Bihács várára és Nada Klaic Medvedgrad várára vonatkozó műveket szeretném megemlíteni. Ezek még akkor is meghatározó összegzéseknek tarthatók, ha az utóbbi településről tudjuk, hogy egyházi birtok volt. Végül külön kell kiemelni Hrvoje Petric Kapronca vára 17. századi történetéről írt kitűnő könyvét, amely módszertanában, forráskezelésében sok tekintetbe hasonlít Végh Ferenc munkájára anélkül, hogy egymásról tudtak volna. Ez azonban lehetséges, hogy a két kötet egymáshoz viszonylag közeli megjelenésével magyarázható. Összességében tehát magam nem látom olyan sötétnek a kora újkori magyar vár- és várostörténeti kutatások helyzetét, mint a szerző. Az ugyanakkor vitathatatlan, hogy a Végh Ferenc által most közzétett monográfia terjedelmével és alaposságával nem mindegyik munka veszi fel a versenyt, és abban is igaza van a szerzőnek, hogy sokkal több ilyen jellegű kutatásra lenne országos összevetésekhez szükség. A bevezetőben felvetett néhány gondolatot leszámítva viszont a kötet majdnem minden megállapításával és következtetésével egyetérthetünk, és azokat megszívlelhetjük. Csupán apró kiegészítéseket tehetnénk egy-két helyen, ezek azonban nem érdemlegesek. A gersei Pethő család történetéhez hozzátartozik (27. o.) például, hogy nemcsak Zalában és Vasban, hanem Várasd megyében (Ivanec stb.) is komoly birtokaik voltak. Nem véletlen, hogy 1597-ben Pethő Gergely töltötte be Várasd vármegye alispánjának tisztét. Az is nagyon jó meglátás, hogy sok esetben az udvari kapcsolatok döntöttek azokban az esetekben, amikor komoly befolyással bíró földbirtokosok azt akarták elérni, hogy váraikban valamelyik kamara költségére tartsanak őrséget. Jellemző, hogy amíg ezt Pethő Jánosnak Keszthely esetében nem sikerült elérnie, addig kortársának, devecseri Choron Jánosnak — valószínűleg a Bécsben remek pozíciókkal bíró Svetkovics-rokonság révén — Devecser várára igen. Pedig ez utóbbi sem volt veszélyeztetettebb helyen, mint a Balaton-parti város. Mindezek a megjegyzések azonban egyáltalán nem változtatnak a monográfiáról alkotott rendkívül pozitív véleményünkön. Végh Ferenc munkáját elolvasva az a benyomásunk, hogy tökéletesen eleget tett az önmagával szemben támasztott elvárásoknak, miszerint „Kötetünk legfontosabb célkitűzésének mindazonáltal az utóbbi időben a hazai historiográfia peremére szorult, magas színvonalú helytörténetírás presztízsének emelését tartjuk." Reméljük, munkáját hamarosan hasonlóan magas színvonalú kötetek követhetik. Varga Szabolcs Mészáros Kálmán II. RÁKÓCZI FERENC TÁBORNOKAI ÉS BRIGADÉROSAI A kuruc katonai felső vezetés létrejötte és hierarchiája 1703-1711. A Hadtörténeti Intézet és Múzeum Könyvtára. Sorozatszerkesztő Veszprérny László Argumentum Kiadó, Budapest 2006. 187 o. A Rákóczi-évfordulóval kapcsolatos, látványosan felfutó kutatások az elmúlt évben is figyelemreméltó eredményt hoztak, többek között Mészáros Kálmán könyvét. Ez a függetlenségi hábo-