Századok – 2007
KÖZLEMÉNYEK - Réthelyi Orsolya: Főhercegnői udvarból királynéi udvar: Habsburg Mária budai királynéi udvartartásának kezdetei V/1193
A KIRÁLYNÉI UDVARTARTÁS KEZDETEI 1213 ben az esetben viszont lehetséges, hogy az 1523. évi udvari reformjavaslat felterjesztőinek (az irat hangsúlyos politikai tartalma mellett) másodlagos célja a szabatosabb Jagelló-udvarbeli rendnek — a tőlünk nyugatra fekvő országokban már bevett gyakorlatnak számító — írásba foglalása és ezzel automatikusan valamelyes szigorítása is lehetett. Összefoglalás Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy Habsburg Mária magyar királyné budai udvartartásának alapjait az a 80-90 ember alkotta, akik 1521-ben elkísérték őt Innsbruckból, majd Linzből Budára. A magyar késő középkori királyi/királynéi udvar kutatásában fennálló klasszikus udvartartási források hiányát Mária királyné esetében részben pótolhatjuk a más udvarokra vonatkozó források használatával. Különösen igaz ez, mivel a királyné egy olyan kultúrából érkezett, amelyben az írásbeliség magasabb szinten állt, illetve írott forrásai kevésbe voltak kitéve a pusztulásnak, mint Magyarországon. Az udvartartási forrástípusokból értékes információt nyújthat az udvari személyek felsorolása, mivel a már ismert nevek más írott forrásokból gyakran nyomon követhetőek. Kevésbé használható forrástípus a más udvarok használatára írt udvari rendtartás, mivel ez mindig az adott uralkodó és az udvari emberek közötti szerződésként működik, tehát meglehetősen specifikus egy adott helyszínre és állapotra. A források műfajának kritikus kezelése mellett is jó értelemben vett irigységgel nézzük, ahogy egy írásbeliségében fejlettebb társadalom gazdag innsbrucki udvartartási forrásanyagából életre kelnek egy közép-európai udvar hétköznapjai. Ehhez hasonló dokumentáció híján csak hiányos vázlatát adhatjuk a budai királynéi udvarnak. A kutatás további területei felé mutat az a kérdés, hogy a Habsburg Máriát közvetlenül megelőző királynék, nápolyi Aragóniái Beatrix és a francia Anna de Foix esetében alkalmazható-e hasonló eljárás, amely esetleg lehetővé tenné a királynéi udvarok elemzését, az egyes udvarok összehasonlítását, a specifikus és az általánosan jellemző jelenségek szétválasztását. A Mária női udvartartásáról nyert képet és a házasság előtti és utáni állapotok közötti átmenetet is megvilágítják például Diomede Carafa művének az udvarhölgyekre vonatkozó, a tanulmány elején idézett sorai.117 Az innsbrucki főhercegnői udvar rendszabályaihoz hasonló, elzárt női udvartartást képe mellett a királyné érzékeny helyzetét is kiolvashatjuk a figyelmeztetésből. Az idézet pesszimista hangja még erősebben jelenik meg egy másik részletben, amely a királyné otthonról hozott és új hazájában szerzett udvartartásának kényes egyensúlyát, valamint a királynéi udvar kritikájának alapjait fogalmazza meg: „Köszönetet kell mondanod, mivel [a király] kegyesen megengedte, hogy igénybe vehesd olasz szolgálónőid segítségét, különösen azokét, akik életük nagy részét veled töltötték; ezt értékeld nagyra, mivel így érdemet szerezhetsz nekik, s az utókor jó véleménnyel lesz rólad. Alaposan figyelmeztesd őket arra, hogy a magyar szolgálónőkkel békességben éljenek, őrizkedjenek őket szóval L. a 2. jegyzetet.
