Századok – 2007
KÖZLEMÉNYEK - Szabó Mária: Magyar-olasz kapcsolatok az első világháború után. Guidó Romanelli magyarországi küldetése (1919. május-november) I/103
GUIDO ROMANELLI MAGYARORSZÁGI KÜLDETÉSE 1919-BEN 119 mólói is, amelyek rendre Segrét, Tacolit és Murarit nevezik meg az olasz kormány vele kapcsolatot tartó, az ügyben kompetens képviselőiként.81 A budapesti Olasz Katonai Delegáció parancsnoka Budapesti missziójának első három hónapja alatt Romanelli folyamatosan gyűjtötte és rendszeresen Bécsbe küldte az információkat.82 Segítséget nyújtott a fiumeiek és a Magyarország területén élő olaszok ingó és ingatlan vagyonának megóvásához. Kun Bélával folytatott első megbeszélésén állítólag sikerült engedélyeztetnie, hogy a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank visszaadjon fiumei fiókjának 40 millió koronát, amit óvatosságból még a háború alatt Budapestre hoztak. A kötegekbe csomagolt bankjegyeket „a fiumeiek" május 24-én szállították haza.83 Az adott bürokratikus viszonyok közepette Romanelli igyekezett szervezni és segíteni a hadifoglyok, menekültek hazatérését is. 1919. július 12-én például a budapesti olasz misszió a Hadügyi Népbiztossággal tárgyalt, hogy megszerezze a táborokban elhalálozott, becslésük szerint mintegy 3500 olasz hadifogoly dokumentumait és tárgyait.84 Romanelli gyorsan kapcsolatot teremtett a tanácskormánnyal. Sokszor tárgyalt és jó kapcsolatot épített ki Kun Bélával is, aki —jellemzése szerint — nem keltette államférfi benyomását, nem rendelkezett önálló koncepcióval, Lenint utánozta.85 Romanelli megpróbálta megérteni az országot megvédeni akaró proletárdiktatúra képviselőit, képes volt kialakítani a kölcsönös bizalom légkörét és elérte, hogy a politikai és ideológiai különbségek ellenére is létrejöjjön a párbeszéd. Könyvében elismerően szól arról, hogy a kormányzótanácsnak 14 nap alatt sikerült a Vörös Hadsereg létszámát 100 ezer főre felemelnie, s azt is híven jelentette, hogy a maroknyi bolsevik által irányztott hadsereg neve ellenére sem tekinthető „vörös"-nek: katonái és tisztjei többségét nem politikai meggyőződése, hanem egyszerűen a haza védelme szólította fegyverbe.86 81 Bassalet de la Rosée feljegyzése (1921. október 17.). AUSSME, E-8, 116/2. 7087. sz. (5.) 82 Az ellenforradalmi felkelők érdekében június-júliusban tett közbenjárását követően informátorainak száma megszaporodott, s tőlük rendszeresen megkapta a Vörös Hadsereg hadrendi leírásait. Romanelli tisztában volt vele, hogy ezek, miután Bécsbe továbbította őket, a románokhoz is eljutnak. Az olasz katonai levéltárban nem maradtak fenn a Romanelli által küldött haditervek, csak néhány a Vörös Hadsereg hadrendi leírásai közül. L. AUSSME, E-15, 68/1. sz. n. Az 1919. július 10-én Bécsbe küldöttet hadrendet memoárjában is publikálta. L. Romanelli: i. m. (2. kiad.) 142-143. Vö. Andrea Carteny: La Missione Umanitaria del Colonello Romanelli a Budapest nel 1919. Rivista Studi Ungheresi 2004. 127. Romanelli tevékenységét természetesen a Vörös Hadsereg parancsnoksága is figyelemmel kísérte. L. Romanelli jelentései Segrének (1919. július 15. és 16.). HL, Magyar Tanácsköztársaság (MTK), Vörös Hadsereg Parancsnoksága (VHP), 60/157. és 61/109. sz.; Segre távirata Romanellinek (1919. július 16.). Uo. 60/108. sz. 83 Romanelli: i. m. (2. kiad.) 31. Összefoglaló vizsgálati jelentés a bécsi katonai misszió működéséről (1920. március 15.). 1. AUSSME, E-ll, 1/2. sz. (14.) 84 A Hadügyi Népbiztosság ugyanakkor a magyar hadifoglyok hazaengedését kérte. Itália 80 ezer magyar hadifoglyot tartott számon, a magyar kormány kisebb számot adott meg. 85 Carlo Stelluti Scala: Béla Kun dice che i tempi non sono maturi pel Bolscevismo. Ricordi del colonello Romanelli a Budapest. Il Giornale d'Italia 1919. december 7. Kunról részletes értékelést ad még Segre: i. m. 241-244. 86 Romanelli: i. m. (2. kiad.) 133.
