Századok – 2007
KÖZLEMÉNYEK - Szabó Mária: Magyar-olasz kapcsolatok az első világháború után. Guidó Romanelli magyarországi küldetése (1919. május-november) I/103
118 SZABÓ MÁRIA viseltetnek a Habsburg Monarchia romjain létrejött magyar állam iránt, és ez a jóindulat megmaradt a bolsevik rendszer hatalomra jutása után is"76 — áll a ránk maradt vizsgálati jegyzőkönyvekben. E beszámolók nem zárják ki, hogy előfordulhatott illegális határ menti üzérkedés, de hangsúlyozzák — és a hadsereg-főparancsnokság vizsgálati eredményeivel igazolni is próbálják —, hogy a térségben tartózkodó olasz katonai hatóságok nem vettek részt benne.77 A Vörös Hadsereg részéről egyébként nem is volt erre igény — érveltek a különböző fórumokon szintén egybehangzóan —, mivel bőven elegendő volt számára a német Mackensen-hadsereg Magyarországon hagyott fegyverzete és felszerelése.78 Július 25-én a békekonferencia a fegyverszállítások miatt kérdőre vonta Olaszországot. A hadsereg-főparancsnokság hadműveleti hivatala által készített vizsgtálati jegyzőkönyvekben Romanelli neve fel sem merült. A jelentések a fegyverszállítás gyanúját Finzire terelték, végül mindenkit felmentettek — „ismeretlen trieszti és magyar üzérkedőket" kivéve.79 Az újságok vádjai szerint Romanelli gépkocsikat, géppuskákat, lőszereket, kis kaliberű ágyúkat adott el, továbbá az egész Vörös Hadsereget ő öltöztette „sárga posztóba". Segrével, „a panama-tábornokkal" együtt 7 repülőt (3 Newportot és 4 Capronit) és tankokat is Magyarországra csempésztek — részben lopott aranyért, részben a királyi palota festményeiért. Romanelli szerint a „képtelen vádak" terjesztésében a bécsi francia misszió járt az élen. A Vörös Hadsereg fegyverekkel és lőszerrel történő ellátását a missziót ért „mindennél rosszindulatúbb" vádnak nevezte, mely „különösen azért volt veszélyes, mert minden fenyegetett vagy Magyarországgal hadban álló államot ellenünk fordíthatott". Romanelli abszurdnak nevezte a feltételezést, hiszen ez „a gyakorlatban azt jelentette volna, hogy saját magunk ellen szállítunk fegyvert, lévén, hogy a bolsevik hadsereg katonai műveletei elsősorban Csehszlovákia ellen irányultak, amelynek csapatait akkor még tisztjeink vezették".80 A magyar katonai vezetőkkel meglévő jó kapcsolatait ismerve a legkevésbé sem valószínű, de az ismert források alapján nem is zárható ki, hogy a fegyverszállításokba Romanellit valóban nem avatták be. Egy biztos: a blokádot kijátszó bonyolult olasz-magyar kereskedelmi kapcsolatok intézésében nem Romanellire osztották a főszerepet. Ezt támasztják alá Bassalet de la Rosée 1921-22-ben írt beszá-76 Összefoglaló vizsgálati jelentés a bécsi katonai misszió működéséről (1920. március 15.). 1. AUSSME, E-ll, 1/2. sz. (2.) 77 „Hivatalos szervek a bolsevik Magyarországnak katonai szállításokat nem végeztek, nem engedélyeztek és nem segítettek." L. uo. 26. f. A jelentésben foglaltakat 1919. november végéig Diaz tábornok is rendre megerősítette. L. pl. Diaz jelentése Francesci Saverio Nitti kormányfőnek, Tommaso Tittoni külügyminiszternek és Alberico Albricci hadügyminiszternek (1919. szeptember 29.). AUSSME, E-S, 2454. sz. 78 Camille Barrère római francia nagykövet Stephen Pichon francia külügyminiszterhez (1919. június 17.). Közli: Francia diplomáciai iratok a Kárpát-medence történetéről 1918-1919. Összeáll., szerk. Ádám Magda, Ormos Mária. Budapest, Akadémiai, 1999. 154. sz. (308.) Június folyamán egyébként a békekonferencia és Németország is benyújtotta igényét a Mackensen-hadsereg fegyvereire. L. A Magyar Központi Szállításvezetőség helyzetjelentései (1919. június 3. és 26.). Hadtörténelmi Levéltár (HL), Fegyverszüneti Bizottság, 8. dob., 3806. és 3862. sz. 79 Összefoglaló vizsgálati jelentés a bécsi katonai misszió működéséről (1920. március 15.). 1. AUSSME, E-ll, 1/2. sz. (19.) 80 Romanelli: i. m. (2. kiad.) 60.
