Századok – 2007

KÖZLEMÉNYEK - Bariska István: III. Frigyes gyámsági kormányzása és Nyugat-Magyarország V/1153

1160 BARISKA ISTVÁN felosztást is javasolt. A címek együttes viselésén túl a Habsburg-árvák gyámsága, továbbá az örökösödési és elővásárlási jog közös gyakorlása maradt fenn.28 Ettől a pillanattól a Habsburgok mindkét ága arra törekedett, hogy saját hatalma alatt tartsa az összes területet. S persze arra, hogy megkaparintsa a családi jogok összességét. így hamar elérkezett a folytonos konfrontáció korszaka. A család ágai között, de az ágakon belül is. Ez a folytonos küzdelem felértékelte a rendek szerepét, egyben állásfoglalásra is kényszerítette őket. Jellemző a helyzetre, hogy amikor a 15. század elején két Lipót-ági herceg csapott össze a felség- és gyámsági jogokért, a rendek kényszerítették őket kiegyezésre.29 Annak, hogy valaki megszerezte a gyámsági jog feletti ellenőrzést, azzal együtt a kiskorú Habsburg-herceg területét és forrásait is kontrollálhatta és használhatta. 1411-ben példának okáért az Albert-ághoz tartozó V Albert herceg, a későbbi II. Albert német király gyámságáért folyt a harc.30 Ebben a roppant ellentmondásos folyamatban világossá vált, hogy a feleknek egyre nagyobb szüksége lett a rendektől független haderőre, a zsoldosságra. Ez a hivatalviselő és zsoldos nemességre utaltság korszakának kezdete volt. Ráadásul a huszita betörések közepette. Mindeközben tovább élt a Fehde-jog, amely a tartományok teljes vertikumát érintette. A magyarra szinte lefordíthatatlan Fehde intézményről még lesz szó, amely lényegében az elégtétel önhatalmú, fegyveres formája volt. A kölcsönös pusztítás a 15. századra oly mértéket öltött, hogy a mindenkori hercegeknek minduntalan meg kellett hirdetni a tartományi békét (Landfrieden). Ezek a -Fe/iűfe-cselekmények ugyanis végigkísérték a főhatalomért folyó dinasztián belüli harcot is. A Fehde-jog virágzása viszont arra utalt, hogy a tartományi közhatalom még gyenge lábakon állt. A lehetséges kormányzati stratégiákat tehát azzal is szembesítenünk kell, hogy milyen volt a Habsburgok mozgástere a tartományokban a 15. század derekán. Mindezek figyelembevételével kell elemeznünk, hogy mi kísérte V László sorsát az osztrák oldalon. Luxemburgi Zsigmond császár és magyar király 1421-ben egyetlen leányát, Erzsébetet az Albert ági V Albert herceghez adta nőül, hiszen nem titkolta azon tervét, hogy az oszmánok ellen a Duna mentén egy Habsburgok vezette monarchiát kívánt felépíteni. Ez lényegében az első közeledés volt a Habsburg- és Luxemburg-ház között azóta, hogy a Luxemburgiak az 1356. évi Aranybullában mind a Habsburgokat, mind pedig a Wittelsbachokat megfosztották a választófejedelemség méltóságától. S minthogy V Albert nagy összeggel segítette apósát, Zsigmond 1423-ban Morvaország hűbérével kínálta meg. Luxemburgi Zsigmond német császár, valamint német, magyar és cseh király halála után a Luxemburgi-ház közép-európai örökségének nagyobb része ennélfogva a Habsburgok ölébe hullt. V. László gyámsága és a Habsburg-testvérek II. Albert korai halála (1439) teljességgel új helyzetet teremtett, hiszen korábban az ő kezében összpontosult hatalom egyet jelentett azzal, hogy a né-28 Scheiterhauer, E. - Schmeiszer, H. - Woratschek, G.: Geschichte Österreichs i. m. 65. 29 Hellbling, E.: Verfassungs- und Verwaltungsgeschichte i. m. 73. 30 Zöllner, É.: Ausztria története i. m. 111.