Századok – 2007
KÖZLEMÉNYEK - Bariska István: III. Frigyes gyámsági kormányzása és Nyugat-Magyarország V/1153
1158 BARISKA ISTVÁN Közjogi értelemben Erzsébet királyné közvetetten módot adott arra, hogy a Szent Koronával kapcsolatban újrafogalmazzák a magyarországi hatalomgyakorlás forrását. Lényegét illetően tehát a szabad királyválasztás jogalapját. Erzsébet királyné fia koronázásával abban reménykedett, hogy kényszerhelyzetbe hozza ellenfeleit.21 Arra nem gondolhatott, hogy a III. Frigyesnek kiszolgáltatott magyar korona valamivel több, mint húsz esztendő múltán kiváltandó zálogtárgy lesz. Olyan, amiért Mátyás király 80000 aranyforintot volt kénytelen fizetni, továbbá amiért Fraknó, Kabold, Kismarton, Kőszeg, Szarvkő és Rohonc jövedelmeit is Habsburg-kézen kell hagyni.22 Megjegyzendő, hogy mások 100000 aranyforintról beszélnek.23 A különbség jelentős, de ezúttal nem is erről van szó. Sokkal inkább arról, hogy Erzsébet királyné 1440. évi akciója a Szent Koronával akaratlanul is olyan előnyt biztosított a Habsburgoknak, amelyet azok később biztos kézzel tudtak kiaknázni.24 Azzal, hogy V Lászlót gyámság címén túszul ejtették, közvetetten a nyugat-magyarországi térség sorsát is befolyásolták. Hogy Erzsébet királyné 1441-ben Sopront éppen III. Frigyesnek zálogosította el, ennek is voltak következményei. Az azonban kifejezetten rendi alkotmányos kérdés volt, hogy vajon az özvegy királynénak volt-e arra joga, hogy az ország részeit elidegenítse. II. Albert 1439. évi dekrétumának 16. törvénycikke ugyanis kifejezetten tiltotta, hogy az uralkodó a korona jószágait eladja vagy elzálogosítsa.25 Oka persze Erzsébetnek volt rá, hiszen pénzfedezetet keresett katonai ereje biztosítására és fia érdekeinek védelmére. A módszer, hogy tudniillik zálog formájában jelentős magyarországi forrásokat kötött le a Habsburgoknak, már régen ismert eljárás volt. Mindezek viszont lehetővé tették, hogy a Habsburgok olyan eszközökhöz juthassanak, hogy azután ezekkel kormányzati stratégiát folytathassanak. Mozgástér és hatalmi technikák a határ osztrák-stájer oldalán Van még egy szempont, amelyet nem lehet eléggé hangsúlyozni. Azt ugyanis, hogy III. Frigyesnek a nemesség és a zsoldosvezérek felkelései miatt nem volt nagy mozgástere Alsó-Ausztriában. Hovatovább testvéröccse, VI. Albert is III. Frigyes pozícióit nehezítette. Ennek ellenére mégis majd minden esemény Frigyes javát szolgálta. Itt újra ki kell emelnünk, hogy III. Frigyes és VI. Albert a Habsburgok Lipót- vagy stájer ágához tartoztak, míg Albert cseh-és magyar király (V László apja) az Albert- vagy ausztriai ágat képviselte. A 14. század vége óta a Habsburg családon belüli szerződés Ausztriát az Albert-ágnak, míg Stájerországot és a Habsburgok nyugati tartományait a Lipót-ágnak 21 Engel Pál: A rendi erők győzelme. Hunyadi János kora (1437-1457). In: Engel P - Kristó Gy. - Kubinyi A. : Magyarország története i. m. 199. 22 Kari Nehring: Matthias Corvinus, Kaiser Friedrich III. und das Reich. Zum hunyadischhabsburgischen Gegensatz im Donauaum. München 1975. 206-211.: Anhang 2-3. 23 Elisabeth Gmoser: Geschichte der Herrschaft Güns als kaiserliches Kammergut unter österreichischer Verwaltung 1491-1649. Eisenstadt 2002. 67. 24 A korona elrablása. Kottaner Jánosné emlékirata 1439-1440. Ford. és közzéteszi Mollay Károly. Bp. 1978. 25-28.; Franz Probst: Helene Kottanerin. In: Tausend Jahre Österreich i. m. 85-88. 25 Magyar törvényvtár. (Corpus Juris Hungarici) 1000-1526. évi törvénycikkek (a továbbiakban CJH). Bp. 1899. 286-287.: Albert 1439. dekrétuma, 16. te.
