Századok – 2007

KÖZLEMÉNYEK - Bariska István: III. Frigyes gyámsági kormányzása és Nyugat-Magyarország V/1153

III. FRIGYES GYÁMSÁGI KORMÁNYZÁSA ÉS NYUGAT-MAGYARORSZÁG 1157 tagadták az együttműködést. Frigyes a pápa és a zsinat közül egyértelműen a pápai hatalom mellett tört lándzsát. Többek között éppen a birodalmi egyházi javadalmakban adott engedmény tette lehetővé, hogy Frigyest V Miklós pápa 1452-ben császárrá koronázza.19 A tartományokban meg-megújuló válságok III. Frigyes császárt végül védekező állásba kényszerítették. Ugyanebben az évben négy ország, Cseh-, Morva- és Magyarország, valamint Ausztria rendjeinek nyomására kénytelen volt a tizenkét éves V Lászlót is végleg elengedni gyámságából. 1462-ben, VI. Albert támadásakor pedig csak a cseh uralkodó segítségével sikerült felmenteni a Bécs körüli ostromzár alól. Végre VI. Albert herceg váratlan halála némi megkönnyebbülést hozott számára. Frigyes ezt az alkalmat ragadta meg, hogy beavatkozzon a magyar ügyekbe. így került sor 1463-ban a Szent Korona átadására is. III. Frigyesnek már számolnia kellett a törökök támadásaival is. Burgundia révén pedig az első Habsburg uralkodó volt, aki összeütközésbe került a Francia Királysággal. Ennek az aspektusnak persze csak 1477 után, Habsburg Miksa főherceg burgundiai házassága után lett igazi jelentősége. Nem csoda, hogy Otto Brunner ebben a széles nemzetközi összefüggésben Magyarországot, a horvát-szlavón térséget, valamint a Balkánt a Habsburgok délkeleti politikai érdekkörébe sorolta. Ernst August osztrák történész éppen erre alapozva pedig azt tartotta, hogy a nyugat-magyarországi uradalmak elzálogosítása része volt a Habsburgok délkeleti politikájának. Ez csak úgy érthető, fűzte hozzá, ha figyelembe vesszük III. Frigyes azon törekvését, hogy magyar királlyá koronázzák.20 Közhatalmi helyzet II. Albert után Habsburg Albert német és magyar-cseh király halála után kétségtelenül roppant bonyolult közhatalmi helyzet alakult ki. Mindenekelőtt azért, mert a szabad királyválasztás hívei Magyarországon nem akarták feladni a hatalommegosztás kínálkozó esélyét, Erzsébet királyné, valamint az Albert- és a Lipót-ág pedig az örökösödés elvét. A főnemesség tagjai ezúttal is ligastruktúrába tömörülve fejezték ki akaratukat. Egyesek Erzsébet özvegy királyné és fia, V Utószülött László, mások pedig a magyar trónra hívott lengyel uralkodó, I. Ulászló mellett törtek lándzsát. S minthogy 1441 júliusában, a Habsburg trónörökös koronázása után őt is megkoronázták, a ligák kibékíthetetlen szembenállása polgárháborúhoz vezetett. Erzsébet 1442 végén a kompromisszumra készülő felek számára is váratlanul halt meg, ám ezt megelőzően maga és fia érdekében három olyan lépést tett, amelyek később köz- és magánjogi értelemben is döntőnek bizonyultak. Egyrészt a rendkívül tudatos királyné Habsburg Frigyeshez menekítette a Szent Koronát. Másrészt fiát, V Lászlót a Habsburgok gyámsága alá helyezte. Végül pedig több jelentős város, így Sopron és Győr jövedelmét is elzálogosította. 19 Heinrich Fichtenau: Geschichte des Mittelalters. Grundzüge der Geschichte des Mittelalters. Wien é. n. 333. 20 Ernst August: Geschichte des Burgenlandes. Wien 1987. 95.