Századok – 2007

KÖZLEMÉNYEK - Bariska István: III. Frigyes gyámsági kormányzása és Nyugat-Magyarország V/1153

1154 BARISKA ISTVÁN mázta, vajon az elcsatolt magyar uradalmak valóban részeivé váltak a Habsburgok délkeleti politikájának?3 Minden arra utal, hogy III. Frigyes császár kormányzati szempontból egy jogar alá akarta terelni a Habsburg-országokat.4 Természetesen nem csak az örökös tartományokat. II. Albert és fia, V. László sorsa többször is döntő szerephez juttatta V Frigyes herceget, a Lipót-ág idősebb tagját, a későbbi német-római királyt és császárt.5 Komolyan számolnia kellett azonban a fiatalabb testvérrel, VI. Albert herceggel, aki nem akart kimaradni a család sem köz-, sem magánjogi osztozkodásából. Sem az örökös tartományokban, sem pedig V. László Magyarországán. II. Albert cseh öröksége ugyanakkor azért nem számított a két testvér érdekharca külön, másik terepének, mert Frigyes szakított a Luxemburgiak folytatta politikával. Mindezek mellett nem szabad elfelejtenünk, hogy a Habsburgok számára ez az időszak nem volt mentes válságoktól sem. II. Albert halálával (1439) elveszett számukra a Cseh és a Magyar Királyság. Ugyanez a sors várt rájuk az aargaui svájci családi birtokokon is. Szilézia, Lausitz és Morvaország ugyan V László örökösödési joga mellett döntött, ám a cseh rendek Jifí z Podébradot választották kormányzónak. Igaz, közvetlen ezt megelőzően Frigyes visszautasította a cseh koronát. A családi tartományokat pedig ismét három részre kellett osztani, s ez a kormányzati hatalomra is vonatkozott. Az osztrák, a cseh, a morva és a magyar rendek nyomására pedig ki kellett szolgáltatni a kiskörű V Lászlót, ezzel együtt Ausztriában fel kellett adni a gyámsági kormányzást. A nyugat-magyarországi Habsburg-záloguradalmak históriája jó kulcsot ad ahhoz, hogy megértsük, mi történt e határtérségben 15. század derekán. Ez a folyamat lényegében 1439-ben II. Habsburg Albert halálával kezdődött és az 1463. évi soproni békével zárult le. Nyugat-Magyarország ekkor lett része a magyar Szent Koronáért folyó küzdelemnek. Nem egyetlen, összefüggő országrészként. Itt ugyanis olyan nyugat-magyarországi uradalmakról, várakról és városokról van szó, amelyek három megyéből különböző módon és jogcímeken kerültek Habsburg-kézre. Ami mármost konkrétan Nyugat-Magyarországot illeti, először illik egy rövid számvetést „végeznünk". Az 1447. évi regedéi (radkersburgi) fegyverszünetbe többek között Kismarton, Fraknó, Kabold, Kőszeg, Rohonc uradalmát, illetve városait foglalták be.6

De fel van sorolva benne Sopron, Szalónak, Borostyánkő, Dévény, Macskakő, Sopronkertes, továbbá Lánzsér és Béla is, hovatovább Szarvkő, továbbá a Mosón megyei Óvár és a soproni Rákos jövedelme is. Egyeseket fegyveresen foglaltak el, másokat zálogba adtak vagy megvásároltak („..., que titulo pignoris aut manu armata, seu alias in eorum potestatem devenere, vei ipsis obligata existunt").7 A felsorolás jószerint csak a Szalónaktól 3 Otto Brunner: Der burgenländische Raum zwischen Österreich und Ungarn 800-1848. In: Burgen-land. Landeskunde. Wien 1951. 45-54. 4 Tringli István:

Az újkor hajnala. Magyarország története 1440-1541. Bp. 2003. 18-19. 5 A tanulmányban V Frigyes herceget, ill. IV Frigyes német római királyt jobbára III. Frigyesként, ill. egyszerűen Frigyesként említjük, hogy elkerüljük a félreértéseket. 6 Bariska István: A

Szent Koronáért elzálogosított Nyugat-Magyarország 1447-1647. (Archívum Comitatus Castriferrei 2. Kismonográfiák alsorozat) Szombathely 2007. 34-35. 7 Materialien zur österreichischen Geschichte. Aus Archiven und Bibliotheken. Hrsg. Joseph Chmel. Bp. 1837. Bd. 1. Urkundenbuch. 238.: Nr. 102.