Századok – 2007
KÖZLEMÉNYEK - Szabó Mária: Magyar-olasz kapcsolatok az első világháború után. Guidó Romanelli magyarországi küldetése (1919. május-november) I/103
GUIDO ROMANELLI MAGYARORSZÁGI KÜLDETÉSE 1919-BEN 117 Visszaemlékezéseiben Romanelli — a nyilvánvaló utasításoknak megfelelően — tagadja, hogy az olasz katonai hatóságok bármi módon kijátszották volna a blokádot. „A gazdasági célok megvalósítására különösen Tacoli márki volt alkalmas" — hárította a gyanút évek múlva is a külügyi megbízottra. Elfogadhatónak látszik az az állítása, hogy nem volt tudomása az olasz-magyar kereskedelmi terv részleteiről, az olasz elképzeléseket csak nagy vonalakban ismerte, és rendelkezésre állt, ha együttműködését kérték.71 Más szóval: be volt avatva a két ország közötti titkos akcióba, de a szálakat nem ő mozgatta, s mint már Murarival kapcsolatban feltételeztük, a titkos kereskedelem budapesti napi szervezési feladatai sem őt terhelték. A tanácskormánnyal folytatott kereskedelmi akciókra vonatkozó, az olasz katonai levéltárban őrzött mintegy fél folyóméternyi irat között csak elvétve akad olyan, amely fellebbenti a fátylat az egyes szervezők és végrehajtók munkamegosztásáról.72 A témára vonatkozó, jelentős mennyiségű hivatkozott, de hiányzó dokumentum mind a katonai, mind a külügyi levéltárban tudatos válogatásra utal. Romanelli néhány nem az ő nevével jelzett fondban megbújó jelentésének félmondata azonban halvány fényt vet a titkos szereposztásra. Egy június 9-i keltezésű táviratából, például megtudhatjuk: „azt hallotta", a Dunán három hajót tartóztattak fel, amely tele volt olasz hadianyaggal és szövettel. Zavarba jött, amikor Kun Béla egy megbeszélés során kérte, sürgesse meg az újabb szövetszállítmányt. Kunnak tudnia kellene — méltatlankodott beszámolójában Romanelli —, hogy „nem az ő delegációjára tartozik, hogy Olaszország ellássa Magyarországot, hogy a magyar kormánynak szállítson".73 Bár memoárjában tartja magát a korabeli hivatalos olasz állásponthoz, miszerint a kereskedelmi tervek csupán a blokád feloldása utáni időre szóltak,74 Romanelli egészen biztosan tudott a Bécsbe küldött pénzösszegekről, az aranyszállítmánynak pedig külön fejezetet szentel. Nemcsak pontos ismeretekkel rendelkezett a Budapestre érkező szállítmányokról, hanem sokat tett azért, hogy az élelmiszer, a ruhanemű és a gyógyszer eljusson a nélkülöző magyar fővárosba.75 Később Segre és ő is humanitárius okokkal magyarázták a Bécsnek és Budapestnek szánt, de útközben lelepleződött, élelmiszert, ruhát és más létszükségleti cikkeket tartalmazó szállítmányokat. A fegyverszállítás „légből kapott vádját" azonban az olaszok mindenütt egybehangzóan és szenvedélyesen tagadták. „Tagadhatatlan, hogy katonai hatóságaink Fiúméban, Triesztben és Bécsben nagy rokonszenvvel és jóindulattal 71 Uo. 43. 72 Sajnos a per iratai nem kutathatók, és a szerződések sem maradtak fenn. A dokumentáció azonban így is bőséges. A főparancsnokság vizsgálati jegyzőkönyvei, jelentései között több olyan is akad, amely mellékleteinek száma meghaladja a 70-et. A bécsi katonai misszió működéséről készült 1920. március 15-i összefoglaló vizsgálati jelentést 1. AUSSME, E-ll, 1/2. sz. 73 Romanelli jelentése a bécsi olasz fegyverszüneti missziónak (1919. jún. 9.) AUSSME, E-ll, 117/2. 198. sz. 74 Romanelli: i. m. (2. kiad.) 44. 75 A tanácskormány lemondása után azonnal egy élelemmel megrakott autókonvojt kért Bécsből. Az olasz nemzetiszínű szalagokkal díszített teherautók természetesen tovább növelték népszerűségét.
