Századok – 2007
TANULMÁNYOK - Pálffy Géza: A Magyar Királyság a 16. századi Habsburg Monarchiában V/1075
A MAGYAR KIRÁLYSÁG A 16. SZÁZADI HABSBURG MONARCHIÁBAN 1117 másolatait (a kardot, a jogart, az országalmát és a koronát) is közvetlenül a német birodalmi felségjelvények előtt és a cseh után vitték, majd azokat a templomban felállított castrum doloris közepére helyezett császári inszigniák elé, azaz az előkelőbb helyre tették, míg hátulra a cseh felségjelvények kerültek. A felvonultatott öt magyar vonatkozású címeres zászló, nevezetesen az összes zászló negyede (külön egyenként a csatolt országok zászlai, illetve külön az igénytartományok közös zászlaja) ugyanakkor azt is kiválóan mutatta, hogy a Habsburg Monarchia a 16. században valóban egy kisebb „birodalommal", nevezetesen Szent István birodalmával128 gazdagodott, amelyhez ténylegesen vagy szimbolikusan több ország tartozott. De ugyanezt jelképezte a Habsburgok már idézett uralkodói titulatúrája is, amelyben a magyar királyi cím mindig a német-római császári titulust követte. A politikai-hatalmi-művészeti reprezentációban129 a Magyar Királyság egykori nagysága, előkelő, bár fokozatosan csökkenő európai szerepe és súlya, valamint régi hagyományai tehát legalább annyira fontosak voltak, mint a Habsburg Monarchia keleti határainak védelme és a császárváros ellátása érdekében a különböző államigazgatási területeken végrehajtott komoly centralizációs törekvések. A kettő egyáltalán nem zárta ki egymást, a kompromisszum e téren is létrejött a bécsi udvar és a magyar politikai elit között. Kitekintés: évszázadokra kiható változások Mohács után Bár a Magyar Királyság a Habsburg Monarchián belül a 16. században vitathatatlanul egy erős főnemességgel rendelkező, igen fontos és meghatározó rendi állam (Ständestaat), sőt valójában egy kisebb rendi monarchia (Ständemonarchie) maradt, az 1526 utáni alapvető változások fejlődését és lehetőségeit igen hosszú távra meghatározták. Magyarországnak az új közép-európai nagyhatalomhoz való csatlakozásával, illetve abba való — mint láttuk — szoros integrálódásával ugyanis az ország központi irányításának és államigazgatásának „alapképlete", korábban oly meghatározó királyi udvarának jellege és működése, valamint összességében közép-európai önálló szerepe és helye változott meg. Mindezeket az évszázadokra kiható változásokat a tanulmány legfontosabb tanulságait összegző 7. táblázat ismereti. 7. táblázat: A késő középkori és a kora újkori Magyar Királyság berendezkedésének főbb jellegzetességei Késő középkori Magyar Királyság Kora újkori Magyar Királyság Irányítási központ: Buda, az önálló magyar királyi udvar és a királyi tanács (consilium regis). 1) a főbb irányítási központ: Bécs (illetve a 16. század végén átmenetileg Prága), a közös Habsburg-udvar és a kor szintjén modern központi kormányszervek; az önálló magyar királyi udvar megszűnt, csak a koronázások alkalmával kelt virtuálisan időről időre újra. 2) helyi irányítási központok: Pozsony és Kassa, illetve részben Zágráb. 128 Az újabb irodalomból vö. Engel Pál: Szent István birodalma. A középkori Magyarország története. (História könyvtár. Monográfiák 17.) Bp. 2001. 129 A művészeti reprezentációra alapvető Galavics Géza: Kössünk kardot az pogány ellen. Török háborúk és képzőművészet. Bp. 1986. és Uő: A Habsburgok mint magyar királyok és a képzőművészeti reprezentáció. In: Császár és király i. m. 9-18.
