Századok – 2007
TANULMÁNYOK - Pálffy Géza: A Magyar Királyság a 16. századi Habsburg Monarchiában V/1075
A MAGYAR KIRÁLYSÁG A 16. SZÁZADI HABSBURG MONARCHIÁBAN 1111 Mindezen adatok ismeretében érthető, miért fakadt ki például 1549-ben oly hevesen a Magyar Kamara, ezt a helyzetet uralkodójának az alábbi szavakkal sérelmezve: „A Felségtek kamarájához tartozó összes jövedelmet elvették tőle, és mások gondozására, igazgatására és rendelkezésére bízták - úgy, hogy ez a kamara a puszta címen kívül szinte semmivel sem rendelkezik".106 Valójában azonban mindezen intézkedések hátterében Ferdinánd fokozatosan kidolgozott, de korántsem kizárólagos, sőt gyakorta flexibilis dinasztikus-centralizációs programja állt. Ennek egyik legfőbb célja az volt, hogy a határvédelem szempontjából oly fontos Magyar Királyságot a pénzügyigazgatás terén is egyre szorosabb szálakkal kapcsolja a monarchiához, azaz — a központi ellenőrzésen túl — a magyar pénzügyek helyi igazgatásának egy részét is közvetlen kontroll alatt tartsa (kivéve persze a rendek által az országgyűlésen megszavazott hadiadót, a dicát és a taxát). E bécsi törekvések a hadügyekhez hasonlóan a*század második felére összességében komoly eredménnyel jártak. A Magyar Királyság a Duna menti monarchia pénzügyigazgatási rendszerének szerves része lett; bár a magyar főméltóságok e téren is számottevően veszítettek Mohács előtti pozícióikból. Hangsúlyozni szükséges ugyanakkor, hogy a központosítás és egységesítés nem volt öncélú! Bizonyos területeken a centralizáció egyáltalán nem látszott célszerűnek, hiszen a fő törekvés éppen az volt, hogy a befolyt uralkodói jövedelmek és rendi segélyek mielőbb eljussanak megfelelő helyükre, elsősorban a törökellenes végekre. Ezzel, illetve az osztrák, magyar, cseh-morva rendek még mindig megmaradó befolyásával magyarázható, hogy például a végvári katonaság fizetésének lebonyolítására a század második felére egy meglehetősen tagolt és mind a kamarai igazgatás, mind a rendi adókivetés rendszeréhez igazodó apparátus jött létre, amelyben mind a különféle kamaráknak, mind az egyes rendeknek megvoltak a saját hadi fizetőmestereik.107 Végezetül nem feledhető, hogy a 16. században a gyakori háborúk ellenére a Magyar Királyság — főként éléskamra-szerepének, azon belül is elsősorban nyugatra irányuló élőállat-kereskedelmének köszönhetően — Közép-Európa gazdasági rendszerének is meghatározó része maradt. Mint Szakály Ferenc és Gecsényi Lajos több írása igazolta, a magyar gazdaság — a nagy szultáni vagy keresztény hadjáratok rövid időszakait kivéve — az ország szétdarabolódása ellenére is többé-kevésbé egységes rendszer maradt, sőt az 1568. évi drinápolyi béke után egyenesen „a [kora újkori] magyar vállalkozás első virágkoráról" beszélhetünk.108 Ugyanezt igazolja, hogy az ország összjövedelmeinek legfontosabb részét (kb. 30-40 százalékát) mindvégig a határvámok (harmincadok) adták,109 a szembenálló felek pedig a határ menti, állandó összecsapások ellenére 106 „Omnes proventus ad cameram Maiestatis Vestrae pertinentes ab eadem sunt abstracti et aliorum curae at administrationi ac dispositioni commissi, ita ut pene nihil camera praeter nudum titulum habeat." Takáts Sándor: Szegény magyarok. Bp. [1927.] 23. 107 Pálffy Géza-. A törökellenes határvédelmi rendszer fenntartásának költségei a 16. század második felében. In: Végvár és ellátás. Szerk. Petercsák Tivadar-Berecz Mátyás. (Studia Agriensia 22.) Eger 2001. 210-213. 108 L. a 29. jegyzetben idézett munkákat, különösen Szakály F.: Gazdasági és társadalmi változások i. m. 11-13. 109 Kenyeres I.: A királyi Magyarország bevételei i. m. 76-97.
