Századok – 2007
TANULMÁNYOK - Pálffy Géza: A Magyar Királyság a 16. századi Habsburg Monarchiában V/1075
1110 PALFFY GÉZA gyarországi területeken (sőt az 1550-es évek elején, Erdély Habsburg-kormányzása idején még a Királyhágón túl is102 ) megkezdődött egy-egy önálló kamarai igazgatóság kialakítása. Ezekből végül a felső-magyarországi kísérlet járt hosszabb távú eredménnyel, midőn — korábbi előzmények alapján — 1567 tavaszán, Lazarus von Schwendi főkapitány az országrész János Zsigmondtól való visszafoglalását követően az itteni jövedelmek igazgatására Kassán felállította a Szepesi (értsd: felső-magyarországi hatáskörű) Kamarát. Ennek legfőbb feladata — ugyancsak az Udvari Kamara alárendeltségében — a végvidék katonaságának zsolddal és élelemmel való ellátása, vagyis mindenekelőtt a hadügyigazgatás és a végházak kiszolgálása volt.103 A magyar pénzügyigazgatás legjobban működő egységévé váló Magyar Kamarának még jelentősebb érvágást okozott, hogy az 1540-es évektől központi területein is elvesztette bizonyos, méghozzá fontos és stabil jövedelmek igazgatását. Ferdinánd király ugyanis ettől kezdve — egy egységesen működő és ellenőrizhető vámrendszer megvalósítása érdekében — az ugyancsak bécsi székhelyű Alsó-ausztriai Kamarát bízta meg a nyugati határon az előző évtizedben teljesen újjászervezett harmincadok (elsősorban a pozsonyi, az óvári és a szlavóniai),104 valamint az alsó-magyarországi bányák és néhány váruradalom (a magyaróvári és a komáromi) bevételeinek igazgatásával. Ezen intézkedések végrehajtását megkönnyítette, hogy az említett jövedelmek egy részét már Mohács előtt is testvére, Mária királyné élvezte, aki 1548-ban ezekről — ha nem is könnyen, de végül — lemondott.105 Ennek köszönhetően — miként az 5. táblázat adatain nyomon követhetjük — az 1570-es évek közepére a Magyar Királyság összjövedelmének csupán mintegy 30 százalékát kezelték Pozsonyban, miközben a legstabilabb bevételeket (kb. 40 százalékot) az Alsó-ausztriai Kamara és elsősorban osztrák tanácsosai igazgatták. 5. táblázat: A Magyar Királyság éves bevételeinek kamarák szerinti megoszlása az 1570-es évek közepén Kamara A bevétel nagysága (kerekített értékben) A tételnek és az ország összjövedelmének százalékos aránya Magyar Kamara (Pozsony) 240.000 r.f. 30,00% Szepesi Kamara (Kassa) 238.000 r.f. 29,75% Alsó-ausztriai Kamara (Bécs) 322.000 r.f. 40,25% A Magyar Királyság bevételei mindösszesen 800.000 r.f. 100,0% Rövidítés: r.f. = rajnai (rénes) forint Forrás: Kenyeres István: A királyi Magyarország bevételei és kiadásai a 16. században. Levéltári Közlemények 74. (2003) 93-94. 102 Oborni T.: Erdély pénzügyei i. m. főként 37-59. 103 Miként utasítása is kimondta: „Camera illa non solum politicarum, verum etiam bellicarum rerum curam gerere debeat." (1567. ápr. 1., Bécs): Acsády Ignác: A pozsonyi és szepesi kamarák. In: Uő: Két pénzügy-történelmi tanulmány. Bp. 1894. 30.; Ember Gy.: Az újkori magyar közigazgatás i. m. 147-165.; Szűcs Jenő-Varga János: A Szepesi Kamarai Levéltár 1567-1813. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai L: Levéltári leltárak 7.) Bp. 1990. 34-56. 104 Gecsényi L.: Az Edlasperg-ügy i. m.; Gecsényi L.: Folytonosság és megújulás i. m. 105 Legújabban vö. Kenyeres István: A királyi és királynéi „magánbirtokok" a 16. században. Századok 138. (2004) 1103-1148., különösen 1117-1121.
