Századok – 2007
TANULMÁNYOK - Pálffy Géza: A Magyar Királyság a 16. századi Habsburg Monarchiában V/1075
1108 PÁLFFY GÉZA tős része szolgált korábban a magyar végeken — fokozatosan formálódott ki egy olyan, főként osztrák és német nemesi réteg, amely az oszmánokkal való diplomáciai kérdések kezelésében is komolyabb tapasztalatokat mondhatott magáénak.95 Ez összességében azt eredményezte, hogy a hadügyek mellett a külügyi kérdések központi irányítása is kikerült a magyar politikai elit kezéből, de egyúttal jól jelezte e téren is a bécsi centralizációs törekvések sikerét. Mindez persze egyáltalán nem jelenti azt, hogy a magyar vagy a horvát-szlavón rendek képviselőinek, elsősorban az ország belpolitikai életét továbbra is vezető, említett nagybirtokos főméltóságoknak a hadügy és a határvédelem irányításában ne lett volna elévülhetetlen és elvitathatatlan szerepe. Ez a szerepkör azonban a Mohács előtti központi igazgatási szintről alacsonyabbra, a katonai közigazgatás helyi szintjére (végvidéki főkapitányságok, várkapitányságok stb.) szorult, noha ott továbbra is igen meghatározó és nélkülözhetetlen maradt. Bécs ugyanis egyértelműen rászorult a törökellenes harcokban edzett, a végekhez közel nagybirtokokkal és ezeknek köszönhetően komoly befolyással rendelkező magyar és horvát főnemesek állandó tanácsaira. S az uralkodó és a Haditanács (mind az Udvari, mind az 1578-ban Grazban a horvát és a szlavón végek igazgatására felállított Belső-ausztriai Haditanács96) rendszeresen ki is kérte véleményeiket, amelyek alapján viszont a legfőbb központi hadügyi döntéseket már nem ők, hanem elsősorban a Bécsben vagy Prágában, vagy éppen Grazban ülésező, idegen haditanácsosok hozták meg. Sőt az udvarnak még abba a kompromisszumba is bele kellett mennie, hogy a rendek kezében a határvédelem igazgatásának egy kisebb és eljelentéktelenedő része, nevezetesen a nemesi felkelés és a vármegyei, városi csapatok felett parancsnokló kerületi főkapitányságok intézménye mindvégig megmaradhasson. Ennek köszönhetően vált a magyarországi határvédelem — a rendi dualizmus jellegének megfelelve97 — kétarcúvá, amelyben az egymást területileg és funkcionálisan is kiegészítő, sőt átfedő végvidéki (azaz a védelem pilléreit 95 Bertold Spuler: Die europäische Diplomatie in Konstantinopel bis zum Frieden von Belgrad (1739). Jahrbücher für Kultur und Geschichte der Slawen (Zeitschrift des Osteuropa-Instituts Breslau), Neue Folge 11. (1935) 313-366., különösen 313-329.; Szakály Ferenc: Magyar diplomaták, utazók, rabok és renegátok a 16. századi Isztambulban. In: Szigetvári Csöbör Balázs török miniatúrái [1570]. (Bibliotheca Historica) Bp. 1983. 5-63.; Ungnád Dávid konstantinápolyi utazásai. Ford., bev. Kovács József László. A jegyzeteket írta Fenyvesi László-Kovács József László. (Magyar Ritkaságok) Bp. 1986.; Ernst Dieter Petritsch. Abenteurer oder Diplomaten? Ein Beitrag zu den diplomatischen Beziehungen Ferdinands I. mit den Osmanen. In: Kaiser Ferdinand I. Ein mitteleuropäischer Herrscher i. m. 249-261. 96 Thiel Viktor: Die innerösterreichische Zentralverwaltung 1564-1749. Teil I. Die Hof- und Zentralbehörden Innerösterreichs 1564-1625. Archiv für österreichische Geschichte 105. (1916) 48-58.; Winfried Schulze: Landesdefension und Staatsbildung. Studien zum Kriegswesen des innerösterreichischen Territorialstaates (1564-1619). (Veröffentlichungen der Kommission für neuere Geschichte Österreichs 60). Wien-Köln-Graz 1973. 73-77.; ill. a régebbi irodalomból vö. még Artúr Steinwerder: Die Übernahme der Grenzverteidigung in Kroatien durch den Beherrscher Innerösterreichs (1578). Zeitschrift des Historischen Vereines für Steiermark 20. (1924) 43-59. 97 Vö. Hans Sturmberger: Dualistischer Ständestaat und werdender Absolutismus [1963]. In: Uő: Land ob der Enns und Osterreich i. m. 246-272. és Winfried Schulze: Das Ständewesen in den Erblandeh der Habsburger Monarchie bis 1740. Vom dualistischen Ständestaat zum organisch•föderativen Absolutismus. In: Ständetum und Staatsbildung in Brandenburg-Preußen. Ergebnisse einer internationalen Fachtagung. Hrsg. Peter Baumgart. (Veröffentlichungen der Historischen Kommission zu Berlin 55.; Studies presented to the International Commission for the History of Representative and Parliamentary Institutions 66.) Berlin-New York 1983. 263-279.
