Századok – 2007

TANULMÁNYOK - Pálffy Géza: A Magyar Királyság a 16. századi Habsburg Monarchiában V/1075

1104 PALFFY GÉZA burg Monarchiához való kapcsolódásával alapjaiban változott meg. Az egész Közép-Európát fenyegető oszmán hódítás és a közös (bécsi) hatalmi centrum miatt valójában színtiszta magyar ügyek (negotia mere Hungarica) — a belpolitikát és az igazságszolgáltatást leszámítva — már alig léteztek.80 Ráadásul a Magyar Királyság többször hangsúlyozott katonai és gazdasági fontossága ezt a helyzetet tovább erősítette. Azaz I. Ferdinándnak és utódainak a 16. században alapvető érdeke volt, hogy a monarchia védelme céljából a védőbástyaként és éléskamraként szolgáló magyar területeket minél szorosabb kötelékekkel csatolják a monarchiához. Ezért nehezen fogadhatók el azok a nemzeti romantikus történetírás keltette, de napjainkig elevenen élő elképzelések, miszerint a Habsburgoknak Magyarország csak egyszerű ütközőállamnak (sőt egyesek szerint „gyarmatnak") kellett, és alig tettek valamit védelme és fejlesztése érdekében. Az új kutatások ennek ellenkezőjét tárták fel; még ha ez a magyar politikai elitnek — mint látni fogjuk — sok szempontból egyáltalán nem kedvezett. A Magyar Királyság ebben az időben Ferdinánd központosító programjában — úgy tűnik — sokkal előkelőbb helyet kapott, mint például a stájer, a tiroli vagy a sziléziai területek. Ennek a század második felére komoly eredményei lettek, noha ezek alapjaiban változtatták meg az ország irányításának késő középkori rendszerét, és a magyar rendek szempontjából — a közössé vált udvarhoz hasonlóan — tekintélyes pozícióvesztéssel jártak. Európa egyik legerősebb katonai szövetségében911 A 16. század egyik legfontosabb kérdése mind Magyarország, mind a Habsburg Monarchia szempontjából az oszmánok feltartóztatása és a velük szembeni új határvédelmi rendszer kiépítése volt. Bár ez politikai, gazdasági és szervezési okokból sem született, de nem is születhetett meg egyik napról a másikra, az 1560-1570-es évekre mégis számottevő eredményeket hozott. S éppen azért, mert a Magyar Királyság ebben az évszázadban Ferdinánd és utódai számára — ellentétben V Károly császárral82 — a legfontosabb hadszíntérnek számított. (Mindezt egyébként kiválóan érzékelteti már pusztán az is, hogy a bécsi Hadilevéltár különböző fondjainak 16. századi iratanyaga szinte teljességgel Hungarica.83

) I. Ferdinánd és bécsi politikai-katonai vezetése tehát már az 1520-as évek végétől arra törekedett, hogy a magyar rendektől minél többet vegyen át a rendkívül fontos magyarországi hadügyi kérdések irányításából. Erre elsősorban a magyar hadszíntérre küldött és osztrák, cseh, illetve magyar jövedelmek-80 Vö.

Márk László: A királyi tanács átalakulása és története 1526 után. Századok 51. (1917) 472-493. és 577-602. 81 Pálffy Géza:

A török elleni védelmi rendszer i. m., Uő: Az új védelmi rendszer kiépítése. In: Nagy képes millenniumi hadtörténet. 1000 év a hadak útján. Szerk. Rácz Árpád. Bp. 2000. 104-114., ül. a régebbi irodalomból Szántó Imre: A végvári rendszer kiépítése és fénykora Magyarországon 1541-1593. Bp. 1980. 82 V Karoly magyar politikájára és ennek kutatására újabban összegző jelleggel Zoltán Korpás: The History of Charles V in Hungary. The Unavailable Subject of Hope. In: The Histories of Emperor Charles V Nationale Perspektiven von Persönlichkeit und Herrschaft. Hrsg. C. Scott Dixon-Martina Fuchs. (Geschichte in der Epoche Karls V 6.) Münster 2005. 203-236. 83 Pálffy Géza:

A modern hadtörténetírás további kutatásra váró iratanyagáról. Az Udvari Haditanács XVI-XVH. századi iratai. Hadtörténelmi Közlemények 119. (2006) 538-559., különösen 544-557. * : ..