Századok – 2007

TANULMÁNYOK - Pálffy Géza: A Magyar Királyság a 16. századi Habsburg Monarchiában V/1075

A MAGYAR KIRÁLYSÁG A 16. SZÁZADI HABSBURG MONARCHIÁBAN 1105 bői finanszírozott idegen (és részben magyar) csapatok vezetői, az ún. királyi főhadparancsnokok (Oberstfeldhauptleute) segítségével kínálkozott lehetőség.84 S Hans Katzianer, Leonhard Freiherr von Vels, Wilhelm Freiherr zu Roggen­dorf, id. és ifj. Niklas Graf zu Salm, valamint Hans Ungnad általában beváltot­ták a beléjük táplált reményeket. Szapolyai Jánostól, majd utódjától, János Zsigmondtól az 1550-es évekig egyre több területet foglaltak vissza, amelyeken megkezdhették az új határvédelmi rendszer alapjainak lerakását. Ez a folya­matjelentősebb mértékben azonban csak Buda 1541. évi elestét és a törökök fo­kozatos berendezkedését követően erősödött meg. Az 1540-es évek végére vég­leg eldőlt, hogy alkalmi katonai és anyagi segélyek helyett a Magyarországgal szomszédos, különféle osztrák és cseh-morva tartományoknak, valamint a Né­met-római Birodalomnak állandó éves anyagi támogatással kell részt venniük az új határvédelem kiépítésében és ellátásában. A magyarországi hadügy erős centralizációját alapvetően elősegítette, hogy mind a királyi főhadparancsnokok mellett, mind a bécsi udvarban az 1520-as évek végén új tisztségviselők tűntek fel, akiket kezdetektől fogva haditanácsosoknak . vagy hadbiztosoknak (Kriegsräte vagy Kriegskommissare) neveztek. Ezek az oszt­rák és német nemesek (mind Bécsben, mind a magyar hadszíntéren kezdetben 3-4 fő) a főhadparancsnokokkal együttműködve fokozatosan átvették a nádor, illetve a Ferdinánd által kinevezett új tisztségviselő, a helytartó (locumtenens) katonai fel­adatait,85 ami persze a magyar rendek gyakori és jogos felháborodását váltotta ki. Feladatuk elsősorban a törökellenes védelem és a János király elleni hadjáratok megszervezése volt, de többször intézkedtek az oszmánokkal való tárgyalások kér­déseiben is. Kinevezésükkel és tevékenységükkel Ferdinánd királynak sikerült ál­landó kapcsolatot biztosítani a bécsi udvar és a magyar hadszíntér között, majd fo­kozatosan átvenni az utóbbi központi ellenőrzését. Ezt a folyamatot 1556 novemberében valójában már csak betetőzte az Ud­vari Haditanács felállítása, amely ettől kezdve az egész 16-18. században a ma­gyarországi hadügyek és határvédelem központi, a kor szintjén modernnek ne­vezhető irányító szerve lett. A Wiener Hofkriegsrat megalapítása ugyanakkor még európai viszonylatban is alapvető jelentőségű volt, hiszen a hadügy terüle­tén a kontinens legkorábbi, adott székhelyen (Bécsben), állandó jelleggel és ta­nács formájában ülésező kormányszervei közé tartozik. (Ez még annak ellenére is igaz, hogy I. Ferdinánd 1554. évi végrendelete értelmében fiai között kor­mányzásra felosztotta az osztrák örökös tartományokat.86) Ráadásul a Hadita­nács fokozatos kialakulásának, majd működésének első évtizedei alatt életre hívták azokat a központi katonai tisztségeket is (főhadszertárnok, főépítész,87 84 A tisztségre és betöltőire: Pálffy Géza: A török elleni védelmi rendszer néhány alapkérdése a XVI. század első felében. In: Hagyomány és korszerűség a XVI-XVTI. században. Szerk. Petercsák Tivadar. (Studia Agriensia 17.) Eger 1997. 59-74. 85 R[ugonfalvi] Kiss István: A magyar helytartótanács I. Ferdinánd korában és 1549-1551. évi leveles könyve. Bp. 1908.; Ember Győző: A helytartói hivatal történetéhez a XVI. században. In: Em­lékkönyv Szentpétery Imre születésének hatvanadik évfordulójának ünnepére. Bp. 1938. 142-156.; Erdélyi G.: Vita a helytartóságról i. m. 86 Ujabban Rauscher, P.: Zwischen Ständen und Gläubigern i. m. 188-205. 87 Az építési szervezetre részletesebben Koppány Tibor: A magyarországi végvárak építési szervezete a XVI-XVTI. században. In: Hagyomány és korszerűség i. m. 153-177., valamint magukra az erődítésekre új szemléletben Domokos György: Ottavio Baldigara. Egy itáliai várfundáló mester Magyarországon. (A Hadtörténeti Intézet és Múzeum Millenniumi Könyvtára 2.) Bp. 2000.

Next

/
Oldalképek
Tartalom