Századok – 2007
TANULMÁNYOK - Pálffy Géza: A Magyar Királyság a 16. századi Habsburg Monarchiában V/1075
1082 PALFFY GÉZA hódításuk végső célja nem volt más, mint Ferdinánd király székhelye, Bécs megszállása.21 Ennek és a monarchia központi régiójának a védelme tehát a magyar területektől, mint előretolt védőbástyától függött. Ferdinánd és utódai ezért — az adott lehetőségek között — majdnem mindent megtettek annak érdekében, hogy Magyarországot a Habsburg Monarchia védelmére (amelynek maga is része lett) felhasználják. Alapjaiban ugyanazt a védelmi politikát folytatták, mint a középkorban Luxemburgi Zsigmond vagy Hunyadi Mátyás magyar királyok, akik az országuktól délre fekvő délszláv államokat legvégsőkig használták fel annak oltalmazására. Meghatározó különbségetjelentett viszont, hogy a Habsburgok egyúttal Magyarország legitim uralkodói voltak, így Magyar Királyságuk számukra sokkal többet jelentett, mint elődeiknek Szerbia vagy Bosznia: azaz nem pusztán egy fegyverrel bármikor hűségre kényszeríthető ütközőállam volt, hanem egy, a monarchia védelme szempontjából alapvetően fontos és ezért ahhoz minél szorosabb szálakkal kapcsolandó, modern kifejezéssel élve abba integrálandó és egyúttal modernizálandó frontország.22 A Magyar Királyság jelentőségére Ferdinánd király figyelmét a magyarországi politikai elit meghatározó szereplői — az oszmánok térnyerésével és Szapolyai János király viszonylagos megerősödésével egyidejűleg — az 1530-as évektől egyre gyakrabban és teljes joggal hívták fel. 1539 nyarán Nádasdy Tamás horvát-szlavón bán például a következő szavakkal intette uralkodóját Magyarország védelmének anyagi segítésére: „Ha Szentséges Felségtek valahonnan más országaiból nem gondoskodik ezen országról, akkor bizonyosan bekövetkezik, hogy ezen ország elvesztése miatt Szentséges Felségtek más országai is elvesznek."23 Néhány esztendővel később hasonlóan nyilatkozott a pozsonyi országgyűlés is, kijelentvén, hogy „szükség van a Szent Császári és Királyi Felségek [azaz V Károly császár és I. Ferdinánd király], meg a birodalmi fejedelmek pénzbeli és katonai segélyére, mert mindezekre a magyar hadiadó egymagában semmi szín alatt nem elégséges".24 Az újabb kutatások teljességgel alátámasztják e korabeli vélekedéseket. Miként az 1. táblázat adatai bizonyítják, Magyarország az 1570-es évekre kiépülő határvédelmi rendszer költségeit (a végvári katonaságnak a várláncolat kialakulásával folyamatosan emelkedő zsoldját és az egyéb hadi kiadásokat, úgymint a hadianyag-ellátás, a várerődítés, a hadiflotta, a hírszerzés, a hadiposta és a katonai adminisztráció költségeit) önerejéből csak kis részben, még legkedvezőbb esetben is csak mintegy 35-40 százalékban tudta fedezni. A Magyar Királyság tehát alapvetően rászorult Közép-Európa tartományainak rendszeres éves pénzügyi segélyeire, miközben saját védelme érdekében a Habsburg Monarchia is döntő mértékben volt ráutalva a magyar területekre. 21 Fodor Pál: Magyarország és a török hódítás. Bp. 1991. 22 Pálffy Géza: A török elleni védelmi rendszer szervezetének története a kezdetektől a 18. század elejéig (Vázlat egy készülő nagyobb összefoglaláshoz). Történelmi Szemle 38. (1996) különösen 166-192. 23 Haus-, Hof- und Staatsarchiv, Wien (a továbbiakban HHStA), Ungarische Akten (Hungarica), Allgemeine Akten, Fase. 39. Konv. F. 1539. Juni-Juli fol. 36-37. 24 1547: 16. ta: Magyar törvénytár. (Corpus Juris Hungarici) 1526-1608. évi törvényezikkek. Magyarázó jegyzetekkel kíséri Márkus Dezső. Bp. 1899. 198-199.
