Századok – 2007
TANULMÁNYOK - Pálffy Géza: A Magyar Királyság a 16. századi Habsburg Monarchiában V/1075
A MAGYAR KIRÁLYSÁG A 16. SZÁZADI HABSBURG MONARCHIÁBAN 1081 erőt képviseltek — egy fokozatosan egységesülő és lépcsőzetesen megvalósítható, azaz egyáltalán nem kizárólagos, s különösen I. Ferdinánd uralkodása alatt meglehetősen flexibilis politikai és centralizációs program keretében a korábbinál szilárdabb rendszerré kovácsolja össze, különösen a kor legfontosabb kérdései: az államigazgatás, a hadsereg és az udvar finanszírozása és hatékonyabb működtetése érdekében.17 Ennek keretében került sor Miksa császár még csupán szerény eredményeket hozó kísérletei után, Ferdinánd kormányzása alatt az osztrák és a cseh tartományok, valamint a Magyar Királyság pénz- és hadügyigazgatásának egyidejű és jelentős, de csak a legfontosabb területeken megvalósítható központosítására. Az egyes tartományok rendi intézményei felett álló, új központi (ún. funkcionális18 ) kormányszervek, az Udvari és a Titkos Tanács (1527), az Udvari (1527), a Cseh (1527) és a Magyar Kamara (1528), valamint az Udvari Haditanács (1556), végül a Birodalmi Udvari Tanács és Kancellária (1559) felállítása19 mind-mind e nagy reformsorozat és modernizáció keretébe illeszkedtek. S noha I. Ferdinánd végrendelete (1554) értelmében 1564. évi halálát követően fiai külön kormányozták az osztrák örökös tartományokat (nevezetesen Károly főherceg Belső-Ausztriát, Ferdinánd Tirolt, maga II. Miksa, majd II. Rudolf császár pedig — nem kis részben Ernő majd Mátyás főherceg segítségével — Alsó- és Felső-Ausztriát), azaz a Habsburg Monarchia igazgatása korántsem volt egységes, Ferdinánd központosító törekvései Magyarország különleges helyzete miatt a 16. század második felére a Lajtán innen is komoly eredményeket hoztak. Fontos, ám ismeretlen és veszélyes ország20 Noha a Magyar Királyság pusztán 1526 végén (dec. 16., Pozsony), Ferdinánd osztrák főherceg királyválasztásával vált a Habsburg Monarchia részévé, az 1540-es évek elejére végleg kiderült, hogy annak rögvest egyik legfontosabb állama lett. I. Ferdinánd és bécsi politikai-katonai vezetése erre az időre felismerni kényszerült, hogy a fokozatosan kisebbedő Magyar Királyság döntő jelentőséggel bír az osztrák és cseh-morva tartományok számára. Miként Fodor Pál kutatásaiból tudjuk: I. Szülejmán szultán magyarországi és Bécs elleni hadjáratai egyértelműen bizonyították, hogy az oszmánok — a Földközi-tenger mellett — Magyarországon is a Habsburgokat tekintették fő riválisuknak, és 17 Egészen frissen vö. Jaroslav Pánek: Ferdinand I. - der Schöpfer des politischen Programms der österreichischen Habsburger? In: Die Habsburgermonarchie 1620 bis 1740 i. m. 63-72. 18 A spanyol Habsburgok által felállított hasonló kormányszervekre I. A. A. Thompson: War and Society in Habsburg Spain. Selected Essays. (Collected Studies 376.) Aldershot 1992. 19 Ezekre mind a mai napig alapvető Thomas Fellner-Heinrich Krelschmayr: Die österreichische Zentralverwaltung. Abt. I. Von Maximilian I. bis zur Vereinigung der Österreichischen und Böhmischen Hofkanzlei (1749). Bd. 1. Geschichtliche Übersicht. (Veröffentlichungen der Kommission für neuere Geschichte Österreichs 5.) Wien 1907.; Peter Rauscher: Personalunion und Autonomie. Die Ausbildung der zentralen Verwaltung unter Ferdinand I. In: Kaiser Ferdinand I. Ein mitteleuropäischer Herrscher i. m. 13-39. 20 A 16. századi Magyar Királyság történetére általánosságban (a teljesség igénye nélkül): Acsády Ignácz: Magyarország három részre oszlásának története. 1526-1608. (A magyar nemzet története 5.) Bp. 1897.; Szekfü Gy.: Magyar történet i. m. III. köt.; Magyarország története 1526-1686. Szerk. Pach Zsigmond Pál-R. Várkonyi Ágnes. I. köt. Bp. 1987.2; R. Várkonyi Á. A megosztottság évszázada i. m., Uő: A Királyi Magyarország i. m. 11-69.; Pqlffy Géza: A tizenhatodik század története. (Magyar Századok 6.) Bp. 2000.
