Századok – 2007
KÖZLEMÉNYEK - Szabó Mária: Magyar-olasz kapcsolatok az első világháború után. Guidó Romanelli magyarországi küldetése (1919. május-november) I/103
110 SZABÓ MÁRIA gyalásainak kudarca után azt a gondolatot vetette fel Sonninónak, hogy Erdélyt — mely Magyarország és Románia kondomíniuma lenne —autonómiával kellene felruházni, 1848 előtti történelmi határaival, saját törvényhozással, közigazgatással. Tacoli terve, mint ekkor minden más olasz elképzelés is, abból indult ki, hogy Magyarország elismeri Fiume Olaszországhoz tartozását a számára biztosított kikötőért cserében.32 Tacoli a Magyarországgal szemben támasztott területi követeléseket sem tartotta jogosnak, mivel ezek teljesülése esetén „Európa szívében egy új Macedónia keletkezne, amelynek lakossága — műveltebb lévén — nem mondana le az elvesztett szabadságról". Azt is megjósolta, hogy ez hosszú távon a magyarországi német befolyás megerősödéséhez vezetne.33 Sonnino osztotta Tacoli véleményét, s úgy vélte, Magyarországnak olyan határokat kell adni, amelyek etnikai, stratégiai és gazdasági szempontból egyaránt méltányosak.34 Magyarország túlzott megcsonkítását már csak az európai erőegyensúlyra való tekintettel sem támogatta. Ezt az álláspontot azonban a gyengesége miatt „több vasat is tűzben tartó", ellentmondásos olasz külpolitika nem tudta következetesen képviselni, még kevésbé érvényesíteni. A titkos magyar-olasz kereskedelmi kapcsolatok Budapestre érkezése után Romanelli szinte azonnal hozzálátott magyar kapcsolatai kiépítéséhez és gyorsan megismerte a magyar álláspontot is. Borghese arisztokrata rokonságánál, Ritz szállóbeli szomszédainál,35 köztük Krausz Simon bankárnál tett látogatásai, informátorai feltételezhetően rövid idő alatt tudatosították benne: Magyarország és Románia esetében Róma két olyan államot próbál egymáshoz közelíteni, amelyek között a megegyezés majdnem lehetetlen.36 A magyarországi politikai változások május közepén amúgy is legfeljebb a „gazdasági behatolásra" kínáltak alkalmat.37 Nehéz megállapítani, mennyit tudott meg Romanelli Segrétől és Tacolitól a tanácskormány képviselőivel megérkezése előtt folytatott titkos kereskedelmi tárgyalásokról. Az azonban bizonyos, hogy ebbe az akcióba Segre és Tacoli Borghesét sem avatta be. Borghese féltékenyen figyelte a Segre-misszió budapesti „szárnypróbálgatásait" és július elején szabályosan feljelentette Sonninónál Segrét és Tacolit. Családi vállalkozásaikat gyarapító illegális kereskedéssel vádolta őket,38 mintha elfelejtette volna, inkább: elfelejtvén hogy a két ország 32 L. Nagy: Az olasz érdekek... I. m. 25&-274. 33 Uo. 14. 34 Sonnino távirata Tacolinak (1919. március 15.). ASMAE, AP 1919-1930,1738, 259. sz. Részletesebben 1. Walcz: i. m. 13-15. 35 Romanelli a Ritz hotelben vett szállást. Itt volt a székhelye a Nemzetközi Duna Bizottságnak, amelyet Budapesten a brit Freeman sorhajóhadnagy képviselt, és itt lakott amerikai W B. Causey alezredes, a Food Commission elnevezésű karitatív szervezet küldötte, amely a háború okozta élelmiszerhiányt volt hivatott enyhíteni. 36 Romanelli: i. m. (2. kiad.) 37-38. 37 Uo. 44. 38 Segre öccse, Guido Segre alezredes ebben az időben Venezia Giulia tartomány szállításokat felügyelő trieszti katonai hivatalát vezette.
