Századok – 2007

KÖZLEMÉNYEK - Szabó Mária: Magyar-olasz kapcsolatok az első világháború után. Guidó Romanelli magyarországi küldetése (1919. május-november) I/103

106 SZABÓ MÁRIA mében Vix nem az antantot, hanem Franciaországot képviselte, a Segre vezette bécsi missziót viszont nem is a Szövetséges Katonai Ellenőrző Bizottság ver­sailles-i parancsnoksága, hanem egyenesen az olasz hadsereg-főparancsnokság és Giorgio Sidney Sonnino külügyminiszter irányította.16 Bécsben — ahol 1919 elején felállt az angol és az amerikai, majd április elején a francia katonai misszió is — a bizottságok hatásköre nem korlátozó­dott leszerelésre. Formális diplomáciai kapcsolatok hiányában lényegében ezek látták el a katonai attasék és a követek feladatait is. Deklarált katonai felada­tán túl a Segre-bizottság is mindenekelőtt diplomáciai tevékenységet folytatott, és — amiről Romanelli Bécsbe érkezése előtt valószínűleg semmit sem tudott — kiépített katonai logisztikai bázisain nagyszabású kereskedelmi tranzakció­kat szervezett/bonyolított. Az olasz hadsereg-főparancsnokság 1918. december 14-én határozta meg a bécsi bizottság feladatait: az osztrák-magyar hadsereg leszerelésének ellenőr­zése; a német csapatok elhagyott fegyverek begyűjtése; a meg nem szállt terüle­teken a tábori tüzérség fegyvereinek számbavétele és a fegyverszünetben meg­határozott mérték szerinti szétosztása; más át nem adott katonai anyagok és eszközök felkutatása és számbavétele; vasútvonalak és vasúti szolgáltatások biztosítása az Ausztria-Magyarország megszállásában részt vevő olasz csapa­tok és az Itáliából hazatérő, cseh és szlovák hadifoglyokból kiképzett és felsze­relt cseh-szlovák csapatok számára; katonai információk szerzése; a világhábo­rú és a korábbi háborúk idején az osztrákok által elrabolt műkincsek számba­vétele; a fegyverszünet hajózásra vonatkozó rendelkezéseinek később ponto­sítandó direktívák alapján történő végrehajtása; a fegyverszüneti vonalakon belül tartózkodó olasz és szövetséges hadifoglyok és internáltak felkutatása és hazaszállítása; az olasz megszállás alatt álló területen élő civil internáltak ha­zatelepítése; az elhunytak, illetve a sebesült hadifoglyok és internáltak adatai­nak és minden más, a fegyverszünettel összefüggő információnak a gyűjtése.17 Segrének, akit nem parancsnokká, hanem a bizottság „elnökévé" neveztek ki, „kétes és részleteiben kényes esetekben" ki kellett kérnie és meg kellett várnia a főparancsnokság döntését. Az „egyszerűbb" ügyekről helyben dönthetett, csak informálni volt köteles elöljáróit.18 E megfogalmazás később sok „félreértelme­zés" forrásává vált. A Segre-bizottságot tehát jóval összetettebb feladatokkal küldték Bécsbe, mint az egyébként is jóval kisebb Vix-missziót Budapestre. Vixnek alezredesi rendfokozata is kevesebb önállóságot engedett, mint az olasz tábornoknak. Február közepén a népes bécsi olasz katonai misszió két civil diplomatával (ún. „politikai, külügyi biztossal") gyarapodott. Arrigo Tacoli márkit Sonnino a magyarokkal, Gino Macchioro Vivalbát pedig az osztrákokkal való kapcsolat­építés végett küldte Bécsbe. Segre hatásköre a két diplomatát illetően nem volt 16 Az olasz haderőben 1919-ben a főparancsnokságok (vezérkarok) és a minisztériumok had­erőnemenként elkülönülten működtek. A továbbiakban a legfelső katonai vezetés, a hadsereg-főpa­rancsnokság, főparancsnokság szinonimákat felváltva használjuk, és mindig a szárazföldi haderő­nem vezetését értjük alattuk. 17 L. Segre emlékeztetője (1918. dec. 14.) AUSSME, E-15, 44/1. sz. n. 18 L. Segre: i. m. 4-5.

Next

/
Oldalképek
Tartalom