Századok – 2007

TÖRTÉNETI IRODALOM - Két könyv a középkori Sopronról. Jenő Házi - János Németh: Gerichtsbuch/Bírósági könyv 1423-1531 és Károly Mollay - Károly Goda: Gedenkbuch/Feljegyzési könyv 1492-1543 (Ism.: Skorka Renát) IV/1047

1048 TÖRTÉNETI IRODALOM tő bejegyzés, igaz, 1453-ig a cikkelyek száma nem éri el az évi tizet. A könyv, úgy tűnik, Hans Ziegler városi jegyző hivatali idejében (1450-1475) élte virágkorát, hiszen ekkor évente átlagosan húsz bejegyzéssel számolhatunk, de akad olyan esztendő is, mint például az 1466-os, amikor a cikkelyek száma megközelíti a negyvenet. Az 1470-es évektől az ügyek száma ismét tíz alá csökken, és 1482 után a feljegyzett ügyletek olyannyira megritkulnak, hogy 23 olyan esztendőt is említhetünk, amelyekhez nem köthető bejegyzés. A soproni Feljegyzési könyv bő félévszázados használata alatt egyetlen olyan évet könyvelhetünk el, amelyben nem találunk feljegyzést. A többi esztendőben átlagosan 8 cikkellyel számolhatunk, s kiemelkedőnek tekinthető, hogy Hans Gugelweitnek (1487-1495), a humanista műveltségű jegyzőnek s a Gedenkbuch névadójának hivatali idejében évente átlagosan 16 eset került a könyvbe. Érdekes megfigyelni, hogy 1492 és 1531 között — vagyis abban az időszakban, amikor egyszerre használták a Bírósági és a Feljegyzési könyvet — az előbbibe mindössze 92 ügylet került, míg az utóbbiba 397. Ez az arány arra utal, hogy a soproni tanács és a jegyzők az újonnan megkezdett Gedenkbuchot előnyben részesítették a régebbi Gerichtsbuch-hal szemben. A polgármester, a városbíró és a tanácstagok névsorát 1427-ben és 1485-ben még a Gerichtsbuchha, míg 1510-ben a Gedenkbuchba jegyezték fel. Az újonnan polgárjogot nyert városiak nevével 1469-ben, illetve 1471-ben a Bírósági könyvben, 1484-ben, 1492-ben és 1498-ban a Feljegyzési könyvben találkozunk. A mitwohnerek esküjét és a varga-, illetve szabócéh szabályzatát a Gerichtsbuchban, a bormértékhitelesítő fogadalmát és a Szent Farkas Testvérület szabályzatát a Gedenkbuchhan örökítették meg. Mindkét könyvben találunk ugyanakkor olyan cikkelyeket, amelyek tartalmuknál fogva az 1493 és 1580 között vezetett Priesterbuchba illenének, ilyen például az a 38 papi reverzális, amelyek 1452 és 1506 között a Bírósági könyvbe kerültek. A két könyv bejegyzéseinek eloszlása arról tanúskodik tehát, hogy sem a soproni Bírósági, sem a Feljegyzési könyv használata nem tekinthető következetesnek. Ez magyarázható azzal a ténnyel, hogy ezeknek a 15. század végén született városkönyveknek csak címe sugallja a tematikus jelleget, tartalmuk valójában nem egységes, az azonos típusi! esetek hol az egyik, hol a másik városkönyvbe, hol önálló oklevelekben jelennek meg. Miként a Gerichtsbuchba, illetve a Gedenkbuchba kívánkozó esetek sokszor más városi forrásokban maradtak fenn, a Bírósági és a Feljegyzési könyvbe is bekerülhettek olyan ügyek, amelyeknek jellegüknél fogva más városi iratanyagban lenne helyük. A középkori városkönyvek vegyes összetételének egyik magyarázata, hogy a városi tanács feladatkörébe nem csupán a jogszabályok megalkotása, alkalmazása, továbbá a városi közösség biztonságát, anyagi, kulturális és szociális szükségleteit szolgáló szervezői teendők ellátása tartozott, de a tanács egyúttal az esküdtszék szerepét is betöltötte. Vagyis a tanácsnak mint közigazgatási testületnek a jogalkalmazó tevékenysége összefonódott az esküdtszék mint bírói testület jogalkalmazó tevékenységével. A középkori felfogás — ellentétben a modern jogtudománnyal — ezek között a funkciók között nem tett különbséget. A soproni Bírósági és Feljegyzési könyvben hosszan sorakoznak az olyan esetek, amelyek a városi tanács szervezői funkcióiról tanúskodnak. A város biztonsága érdekében szükséges volt alkalmanként ágyú- és puskamester, illetve toronyőrök felfogadása. A hátrányos helyzetű soproniak életének könnyítése érdekében városi konyhát hoztak létre, a tűzkárosultak adóját elengedték és a megözvegyült mészárosnénak méltányosságból engedélyezték a húskimérést. A köztulajdonban lévő építmények (óratorony, híd, lóhajtású szárazmalom) felújításáról és karbantartásáról, vagy egyéb ingatlanok (szántók, szőlők, salétromhuták, malmok, halastavak) haszonbérletbe adásáról is a tanács döntött, akárcsak a közfeladatokat ellátó személyek (káposztacsősz, borkorcsolyás, ispotálygondnok) megbízatásáról és kinevezéséről. A tanács jogszabályalkotó tevékenysége révén befolyást gyakorolhatott a kereskedelmi életre a borimport és a halárusítás rendjének szabályozásával, illetve az úthasználati, valamint a kenyérárusítási jog biztosításával. Az esküdtszék elé vitt peres ügyek java részét ingatlan, elsősorban ház, tulajdonjogával kapcsolatos követelések teszik ki, ami nem csoda, hiszen a középkorban a polgárjog alapfeltétele a város területén lévő háztulajdon volt. Az ingatlan más szempontból komoly gazdasági alapot jelenthetett, hiszen a kiterjedt kereskedelmi tevékenység során zálogként bevonhatták a hitelügyletekbe. A peres eljárások fennmaradó részét adósságok behajtása ügyében indítják, s noha ezekben a feljegyzésekben általában szűkszavúan csak a perben álló felek nevéről kapunk tájékoztatást, akadnak elvétve olyan értékes beszámolók, amelyek betekintést engednek városi jogszolgáltatás menetébe és állomásaiba, a perbehívástól kezdve a perhalasztáson, a tanú állítási kötelezettségen, a bizonyítási eljáráson, az ítélet kimondásán, a felmentésen, az egyezség megteremtésén át a tárnokszékhez történő fellebbezésig. A középkori polgárság mentalitásáról a magánjogi viták sokaságából alkotott képet árnyalják a büntetőjog körébe tartozó bűncselekmények — mint