Századok – 2007

TÖRTÉNETI IRODALOM - Szabados György: A magyar történelem kezdeteiről (Az előidő-szemlélet hangsúlyváltásai a XV-XVIII. században). (Ism.: Thoroczkay Gábor) IV/1049

TÖRTÉNETI IRODALOM 1049 például utcai verekedés, lopás, gyilkosság, vadorzás, nemi erőszak, testi sértés, magánlaksértés, istenkáromlás, a tanács gyalázása —, négy polgárnővel kapcsolatban pedig még a bűbájosság gyanúja is felmerült. Ha a tartalom szempontjából a soproni Bírósági könyvet összevetjük a szintén tárnokszéki városok sorába tartozó Kassa bírósági könyvével (1393-1404) vagy Pozsony ítélkezési könyvével, a Protocollum Actionaleval (1402-1512), akkor megállapíthatjuk, hogy a soproni forrásanyag ezeknél homogénebb. A Gerichtsbuch és a Gedenkbuch bejegyzései ugyanis a mai joggyakorlat egyes ágai alá — kevés kivételtől eltekintve — kifogástalanul besorolhatók. A városkönyvekben található valamennyi bejegyzés — követve az eddigi, Mollay Károly által meghatározott szövegkiadási hagyományokat — sorszámot kapott, megkönnyítve ezzel a cikkelyekre történő hivatkozást. A bejegyzések előtt — ellentétben az Első telekkönyv gyakorlatával —, kiemelve azok keletkezési idejét, magyar, illetve német nyelven fejregeszták olvashatók. A Gerichtsbuch jelen kiadása abban különbözik Házi átiratától, amelyben a bejegyzések időrendben követték egymást, hogy Németh János visszaállította a városkönyvben szereplő eredeti sorrendet. A Bírósági könyv nem jelöli az üresen maradt oldalakat, a Feljegyzési könyv pontosvessző után sorakoztatja fel a kérdéses fóliószámokat. Az eredetileg áthúzott szövegrészeket a Házi-Németh-féle kiadás áthúzza, a Mollay-Goda-féle szögletes zárójelbe teszi, amellyel a Gerichtsbuchban a szövegbe utólag beszúrt megjegyzéseket jelölik. A központozás terén Mollay-Goda forrásközlése és a Házi-átirat a mai gyakorlatot követi, ezen utóbbit azonban Németh János a paleográfiai hűség jegyében a kézirathoz igazította. A Gerichtsbuch a keresztneveket következetesen nagy kezdőbetűvel hozza, a foglalkozás- és családneveknél a kézirat gyakorlatához igazodik, míg a Gedenkbuch mindkét esetben a kéziratban szereplő írásformát veszi alapul. A Bírósági könyvben a cikkelyek után szereplő tartalmi kommentárokhoz, illetve más magyarországi jogkönyvek különböző passzusaira vagy más soproni okiratokra utaló jegyzetekhez hasonlót a Feljegyzési könyvben nem találunk, miként a középkori szöveg értelmezésében segítséget nyújtó glosszáriumot sem. A Gerichtsbuch használatát személyes helynévmutató, valamint tárgymutató segíti, a Gedenkbuch kiadói csak az előbbit mellékelték. A Bírósági könyvet Házi Jenő egykor elkészített előszava mellett Blazovich László átfogó városkönyv-történeti értekezése és Németh János nyelvészeti szempontú szövegelemzése, míg a Feljegyzési könyvet Goda Károly értékes igazgatástörténeti tanulmánya teszi teljessé. Skorka Renáta Szabados György A MAGYAR TÖRTÉNELEM KEZDETEIRŐL (Az előidő-szemlélet hangsúlyváltásai a XV-XVIII. században) Balassi Kiadó, Bp. 2006. 245 o. Szabados György, a Szegedi Tudományegyetem és a Magyar Tudományos Akadémia szegedi bölcsészkaron működő középkortudományi kutatócsoportjának tagja 2003-ban megvédett doktori értekezését fejlesztette monográfiává. A dolgozat alapvetően historiográfiai jellegű volt, és így a könyv is az: célja bemutatni a magyar történelem kezdeteiről, illetve a Szent István-i államalapításról való történeti tudásanyag fejlődését a kora újkori magyar és nemzetközi tudományosságban. A monográfia első részének első két alfejezete a Thuróczy Jánosig terjedő középkori magyar történetírás őstörténeti „tudás"-ának feltérképezését végzi el. Nagy hangsúlyt kap a hun-magyar rokonság, az Attila-hagyomány megjelenésének bemutatása, amely évszázadokra meghatározta, valójában pedig eltorzította a magyar „előidők" vizsgálatát. Anonymus, Kézai és a 14. századi krónikaszerkesztések után Szabados bőséggel ír Thuróczy krónikájáról, aki Attilában Mátyás király előképét láttatta. Plasztikusan mutatja be a honfoglalás vélt évszámának folyamatos torzulását (a reginói 889. évből hamarosan 888, 872, 677, majd 744 lett). A harmadik alfejezet Csáti Demeterrel és az Ének Pannónia megvételéről című hősénekkel foglalkozik behatóan. Tagadja Csáti szerzőségét az Énekkel kapcsolatban, és hangsúlyozza: a epikai alkotás mentes maradt a hun-magyar rokonság, az első hun honfoglalás tanától, kizárólag Árpád bejövetelét tárgyalja. Nézete szerint Csátinak csak az a három fennmaradt versszak tulajdonítható, amelyek Árpád utódlásáról emlékeznek meg. A második rész első alfejezete a két, Mátyás király uralkodásának végén hazánkba érkezett humanista történetíróval, Pietro Ransanóval és Antonio Bonfinivel foglalkozik. Ransano munkájában Thuróczy híranyagára hagyatkozott, csak Attila szerepét kisebbítette, míg az államalapító királyról írva bővebb tudásanyagot adott át, hiszen bőséggel kiaknázta a Hartvik-féle Szent István-le-