Századok – 2007

TÖRTÉNETI IRODALOM - Font Márta: Keresztény nagyhatalmak vonzásában. Közép- és Kelet-Európa a 10-12. században. (Ism.: Tapolcai László) IV/1037

1042 TÖRTÉNETI IRODALOM katonai struktúrába, így fennmaradt a széttagolódás lehetősége, ami a lengyeleknél és a Kijevi Ruszban be is következett. Az utolsó fejezetet Font Márta a térség demográfiai és etnikai viszonyainak leírásával kezdi. Demográfiai adatok híján az egyes országokra vonatkozó szakirodalomban fellelhető becsléseket ismerteti, végül arra a következtetésre jut, hogy a valósághoz az alacsonyabb becslések állhatnak közel. Az etnikai összetételre vonatkozó források tanulmányozása időben és térben egyaránt megalapozottabb eredményekre vezethet. Érdekes a szerző megállapítása, mely szerint a legszínesebb képet a Magyar Királyság és a Kijevi Rusz etnikai összetétele adja (206.). A gazdasági tevékenységekkel, elsősorban a kereskedelemmel összefüggő mobilitást vizsgálva Font Márta megállapítja, hogy a három szláv ország mindegyike rendelkezik a kontinentális kereskedelemben jelentős szerepet játszó központtal (Prága, Krakkó, Kijev, Novgorod), míg Magyarország nem. Fontos észrevétel, hogy „a kereskedelem mint gazdasági tevékenység jelentős mértékben kötődött egy-egy etnikumokhoz. De fordítva is igaz: egy-egy népcsoport jelenléte mutatja, hogy az adott térség milyen mértékben kapcsolódott be a távolsági kereskedelem egészébe" (207.). Az uralkodói gazdaságot a társadalom külön egységeként kezeli Font Márta. Az uralkodó fő bevételi forrásaként mindenhol a zsákmány és az adó jelenik meg, más-más mértékben. Szokásos az alávetett törzsek, majd az ország arra kötelezett csoportjainak megadóztatása, ám különbség adódik abból, hogy a cseh uralkodók a korszak egészében, a lengyelek pedig bizonyos időszakokban maguk is a német császár adófizetői, a kijevi fejedelem pedig az országa területén folytatott kereskedelem hasznából is részesül. Az uralkodó környezete az „udvartartás megszervezését, az udvar szükségleteinek ellátását volt hivatott biztosítani" (219.). A királyi, illetve fejedelmi udvartartás mindenhol a várak köré szerveződik. Ellátását a vár körül letelepített szolgálónépek biztosítják. Létezésük az oklevelekből, a helynévi anyagból, illetve elbeszélő forrásokból ismert. A korábbi időszakra, valamint egyes helyekre vonatkozó adatok hiányosak és esetlegesek, ennek előrebocsátásával a szolgálónépekre vonatkozó foglalkozásneveket és helységneveket Font Márta a korábban szokásos felosztásoktól eltérően az alábbiak szerint véli csoportosíthatónak: állattartás és állattenyésztés, földművelés és szőlőművelés, az udvar mindennapi működéséhez szükséges tevékenységek, vadászat és ezzel kapcsolatos tevékenység, valamint fegyverkészítést szolgáló tevékenység (221.). A forrásokban a Kijevi Rusz kivételével mindenhol az egyes foglalkozások latin, vagy latinosított köznyelvi alakja szerepel, a helységnevek Magyarország kivételével mindenhol szláv nyelvűek. Magyarországon szláv, magyar és kisebb részt török helynevek párhuzamosan is találhatók (226.). Font Márta pontos és igen alapos helynév vizsgálatához egy apró észrevétel: Tárnok helynevünknek egyik tagja sem magyar eredetű, ebben az alakban azonban valóban csak a magyar nyelvben fordul elő (227.). A kereszténység felvétele előtt, valamint azt követően is „a legélesebb társadalmi választóvonal a szabadok és a szolgák között húzódott" (228.). A szabadok és szabadok, illetve szabadok és szolgák közötti különbségek a szerző szerint a korai törvények, elsősorban az élet és a tulajdon ellen elkövetett cselekményekkel foglalkozó bizonyos passzusok alapján mutathatók be. Ilyen törvények azonban, ahogy ez a dolgozatnak a forrásokkal foglalkozó fejezetéből is kiderül, csak Magyarországon és a Kijevi Ruszban maradtak fenn. Részletesebb, mind a négy országra kiterjedő képet kapunk a szerzőtől a szabad állapotúak differenciálódásának folyamatáról, amely, különböző ütemben, mindenhol végbement. Úgy tűnik, hogy először a fejedelem, illetve király katonai kíséretéhez tartozók válnak ki a szabadok sorából, majd e kíséretből a fontosabb hivatalokat viselők és a királyi, illetve fejedelmi tanács tagjai emelkednek a szűkebb elit soraiba. Font Márta szerint ez a folyamat a leggyorsabban Magyarországon és Csehországban ment végbe, a Kijevi Ruszban tartott legtovább, ott maradt fenn a vizsgált korszak keretein belül a legarchaikusabb társadalmi szerkezet (250.). Végül néhány, a könyv egészére vonatkozó megjegyzés. Font Márta könyve a középkori egyetemes történelemre irányuló magyarországi kutatás jelentős produktuma. Korábban egyetlenegy kutató sem próbálkozott meg azzal, hogy a két császárság közötti területen kialakuló négy új ország történetének első három évszázadát egy dolgozaton belül és ilyen részletesen mutassa be. Nem puszta eseménytörténetet, hanem egyháztörténetet, politikatörténetet, hadtörténetet, gazdaság és társadalomtörténetet, mentalitástörténetet ötvöző, több szempontú elemzést kap az olvasó. A szerzőt dicséri, hogy igyekezett az általa vizsgált jelenségeket arányosan bemutatni, nem hangsúlyozva túlságosan a magyar fejleményeket. Meg kell jegyeznünk, hogy ez az igyekezete nem mindig sikérült. Néhány esetben a magyar és a kijevi fejleményeket pontosabban, részié-