Századok – 2007
KÖZLEMÉNYEK - Blazovich László: A Tripartitum és forrásai IV/1011
A TRIPARTITUM ES FORRÁSAI 1015 Jelen írásunkban azonban mégsem róluk kívánunk bővebben szólni, hanem Karel Kadlecről és Verbőczyovo Tripartitum című művéről.25 A szerzőről szerénykedve Bónis György elismeri, hogy a mű legjobb ismerője.26 A cseh jogtudós a pánszlávizmus jegyében — német tudósok példáját követve, akik a 19. században a romanisták felfogásával szemben az ősi germán jogot dolgozták ki — az ősi szláv jogot és annak intézményeit kívánta összeállítani, és ennek egyik ősforrását Werbőczy művében vélte megtalálni. Mint számos kortársa, abból a feltételezésből indult ki, hogy a Magyar Királyság a középkorban két egymástól elkülönülő egységből állt. A Magyar Királyság (Uhersko) területéből, amely a magyarok és nem magyarok, főképp szlávok lakta történelmi Magyarország területét foglalta magában és „Kis-Magyarország"-éból (Mad'arsko), ahol a magyarok éltek és élnek. Mivel a Werbőczy által leírt joggal mint szokásjoggal az egész Magyar Királyságban éltek, azt a szlávok is használták, sőt, úgy gondolta: nem egy jogintézmény az ősi szláv jogból került a magyarba, amint a mű előszavában írja. A kapcsolatot a szlávból a magyarba került állami és jogi fogalmakat kifejező szavakkal — például „szabadság", „szolgaság", „család", „per", „királyi udvar", stb. — bizonyítja.27 Kadlec, mielőtt a mű elemzésébe kezdene, elhelyezi azt a jogkönyvek sorában, ír szerzőjéről és a mű keletkezéséről. A Prológust elemezve Tomaschek kutatásaira támaszkodva a Summa Legum és Gratianus szövegeivel meglévő egyezéseket mutat ki, de feltételezi más szerzők például Szent Jeromos, Aquinói Szent Tamás, Szent Ágoston és Cicero hatását is. A következő fejezetben az egyes címek felsorolásával a három könyv tartalmát mutatja be, hangsúlyozza, hogy az az egész Magyar Királyságban hatályos volt, ám nem felejti el hangoztatni: a magyar jog a császári, pápai és szláv jogra épül, tehát nincs önálló magyar jog. A következőkben részletesen kifejti, hogy Werbőczy milyen magyar törvények szövegrészeit építette be művébe. Az 1462., 1495. évi törvénycikkek, valamint az 1492. évi törvénycikkek és a Tripartitum vonatkozó helyei között tesz összehasonlításokat, felhasználva magyar forráskiadásokat. Majd a szerző latin nyelvűségét, stílusát és terminológiáját vizsgálja, amelyekben magyar és szláv elemeket talál, továbbá elismeri a mű jó középkori latinságát. Utóbb a mű hazai kiadásait ismerteti részletesen, kitérve Ivan Pergosic varasdi jegyző 1574. évi horvát nyelvű fordítására. A műve első részének befejezéseként a Tripartitumra vonatkozó szakirodalmat adja.28 Kadlec műve második nagy egységében Werbőczy művét instituciós módszerrel, az egyes jogintézményeket vizsgálva elemzi. Miután korábban már tisztázta maga számára, hogy a magyar és horvát középkori jog azonos volt, ez már a második egység címében megjelenik: „A magyar és horvát jog Werbőczy Tripartiuma alapján". Elsőként a személyekről értekezik. Ide teszi a nemességet, a papságot és a jobbágyságot, tárgyalja jogaikat, itt említi a bíróságokat. A jogi személyeket világiakra (például: fiskus, királyi városok) és egyháziakra (kápta-25 Karel Kadlec: Verbőczyovo Tripartitum a soukromé právo uherské i chorvatské slechty v nem obsa ené. Praha 1902. 26 Bónis Gy.: Werbőczy a jogász és politikus. In: HK XII. 27 Kadlec, K.: Verbőczyovo Tripartitum i. m. 6-16. 28 Uo. 17-113.
