Századok – 2007
KÖZLEMÉNYEK - Blazovich László: A Tripartitum és forrásai IV/1011
1016 BLAZOVICH LASZLO lanok, konventek) bontja. Ide veszi az öröklési jogot, a jogképességet, majd a személyekhez kapcsolódó jogokat sorolja fel tételesen. Itt tárgyalja a közbecsűt, örökbecsűt és a forgalmi értéket, valamint a hiteles helyeket és személyeket. A személyek után tulajdon vagy dologi jogról értekezik, ezen belül a birtokjogról és a tulajdon fogalmáról, amelyet a római jogból átvettnek tart, a házközösséget pedig szláv eredetűnek véli. E részben fejti ki a birtokszerzés és átadás körülményeit, és, miután összevetést tesz, megállapítja, hogy a német, szláv és magyar jog ebben egyforma. Hozzáteszi, hogy e témának nagy magyar irodalma van. Az adományrendszerről megjegyzi, hogy az a Tripartitum legkidolgozottabb része. Itt ismét előhozza a házközösséget, az osztatlan atyafiakat, az osztályt, az új osztályt és a nők külön jogait. A negyedik részben a zálogról értekezik, az ötödikben a végrendeletről és újra a rokonságról, megjegyezve, hogy a nyugati szlávoknál ugyanez a rend és az eljárás. A hatodik részben ír a kötelmi jogról.29 Kadlec munkájának meggyőző erejét nagyban növelte a korában előremutató jogösszehasonlító módszere, amelyhez lehetőséget adott széleskörű nyelvismerete. Összefoglalásként végül, mások mellett, megemlíti, hogy a Tripartitumot a germán és a római joggal szemben alkalmazták az országban ott, ahol magyarok és szlávok éltek. E megállapításával végeredményben ugyanazt mondja ki, mint Szászy: a magyar szokásjog összegyűjtésének és a kötet használatának következményeként nem volt szükséges a magánjog területén idegen jog recepciójára. A magyar jog az őt ért külső hatások nyomán az európai jogcsalád része volt, ám nem tartozott szorosan egyetlen európai jog alá, azoknak teljesen önállósult ága. Kadlec nyomán ide vehetjük az ország területén élő más népek jogát is.30 Kadlec nyilván megkedvelte a Tripartitumot, mert visszatért hozzá, és 1909-ben Belgrádban kiadta Pergosic horvát nyelvű fordítását, amelyet a magyarul jól tudó varasdi jegyző Weres Balázsnak a Tripartitumot magyar nyelvre átültető munkája alapján készített. Amint utószavában megjegyzi, helyenként felhasználta a latin eredetit is. Erre annál inkább szüksége volt, mert Weres munkája nem tartalmazza a teljes mű fordítását. A Pergosic-féle fordítás fennmaradt hat eredeti példánya közül egyesek kaj (Zágráb környéki) mások sto horvát nyelvjárás szerinti maradtak fenn.31 E horvát nyelvű Tripartitum-szövegek egyúttal igen fontos, az első közé tartozó horvát nyelvű írott nyelvemlékek. Máig várat magára a Weres Balázs és a Pergosic-féle fordítás, valamint a Tripartitum szövegének összevetése. A munkát megkönnyítené a Weres-féle fordítás legújabb kiadása.32 A Tripartitum a középkori magyar és az országban lakó más népek jogának középpontjában áll. Egyrészt összefoglalja a Magyar Királyságban a mű összeállításáig kialakult szokásjogot, s ezzel az ország jogegységének megteremtése irányában tett nagy lépést előre, másrészt biztos alapul, írott forrás-29 Uo. 114-297. - Karel Kadlec műve ismertetésében nyújtott segítségért köszönetet mondok Heka Lászlónak. 30 Szászy I.: Werbőczy és a magyar magánjog i. m. 90-92., 97. 31 Csekey István: A Tripartitum bibliográfiája. In: Werbőczy István i. m. 163. - A szerző részletes könyvészeti leírást ad a Pergosié-féle kiadás hat fennmaradt példányáról. 32 Weres Balázs Dekrétuma. Hasonmás kiadás. Közreadja Csorba Csaba. Debrecen 1991.
