Századok – 2007
KÖZLEMÉNYEK - Veszprémy László: A scheyerni középkori forráscsoport IV/991
1000 VESZPREMY LASZLO kastli grófoknak. Míg azonban a kastli krónikának csak egy kézirata maradt fenn — ami igen korlátozott népszerűségre utal — és a scheyerni kolostori krónikának is csak két korai kézirata ismert, addig a Scheyerni tábláknak igen gazdag a kéziratos szöveghagyománya. A kézirati hagyomány terjedésének két központja volt: Scheyern és Andechs. Bizonyos mértékig még Salzburg is idesorolható, ahol 1463-ban egy Johannes Pauman nevű scriptor két példányban másolatot készített33 egy akkor ott lévő, azóta elveszett példányról. A szöveghagyományban 1450-ig viszonylag kevés másolatot találunk, ezekből öt mégis'fennmaradt, s csak egy veszett el. 1480-ig megsokszorozódik a fennmaradt kéziratok száma, ezen időszakból 16 kézirattal számolhatunk, később azonban, 1480 és a 16. század eleje között, az érdeklődés alábbhagy, majd megszűnik. Az első időszakban még az eredetinek tekinthető állapot szerint másolták a szöveget. 1451-től feltűnik egy második változat, amit az Andechsi krónika szövegével való egybekapcsolás jellemez. Egy kézirata alapján valószínűsíthető, hogy a scheyerni krónikának laikus közönsége is volt, ami persze felveti, hogy további kéziratai is létezhettek, csak éppen elveszhettek, s így alakult ki az a látszat, mintha szinte kizárólag kolostori környezetben terjedt volna. 2. A szövegek Az itt tárgyalt történeti szövegben a magyarok többször, és különböző összefüggésben tűnnek fel. Először a korai történetben, még mint pogányok. Eszerint Tassilo herceget elítélik egy birodalmi gyűlésen, mert a pogány magyarokat rászabadította a keresztényekre, s ennek eredménye, hogy Bajorországot Lajos császár fiának, Pippinnek adja. A következő korszakban Arnulf császársága (a krónika első változata szerint még hercegsége) alatt épül meg Scheyern vára, s emelkedik fel ismét a tartomány csillaga. Maga Arnulf is a görög király leányát veszi feleségül, s az ő két fiuk lesz Arnulf (Arnold) és Werner. E két testvér veszi el a magyar király két leányát, Ágnest és Beatrixot, akiket megkeresztelnek Scheyernben, mert a magyarok még ekkor is pogányok. A lányok névválasztását talán a nemzetségben előforduló nőalakok befolyásolhatták, például Beatrix dachaui grófnő maga is a kolostor jótevői közé tartozott, s 1128-ban egy kápolnát állíttatott, Looni Ágnes pedig I. Ottó herceg felesége volt, de így hívták leányukat, s unokájuk feleségét is. Maga a szöveg is kiemeli az aktus jelentőségét: a különböző népektől származó feleségek a bajor dinasztia előkelőségét bizonyítják, hiszen az asszonyok római, francia, görög és magyar királyoktól származnak. Ezt követően meséli el a szöveg, hogy Konrád király Arnulfot Bajorországból Magyarországra űzte feleségével és gyermekeivel együtt, majd azt, hogy onnan miként térnek vissza Henrik királysága alatt. Leányától, Adelaidtól született — Henrik és Brúnó mellett — Gizella. Ez a Henrik lett német király és császár, aki szent életével kiérdemelte a kanonizációt. 33 Österreichische Nationalbibliothek, Wien, 3447. és 3358.
