Századok – 2007
KÖZLEMÉNYEK - Veszprémy László: A scheyerni középkori forráscsoport IV/991
A SCHEYERNI KÖZÉPKORI FORRÁSCSOPORT 1001 Itt különösen érdekes lesz számunkra a történet: Henrik császár nőtestvérét, Gizellát Istvánhoz, a magyar királyhoz adta hozzá, s az esküvőre Scheyernben került sor, ahol előzőleg megkeresztelték Istvánt. Scheyern ura ekkor Arnold testvére, Werner volt. A birodalom előkelői Szent Ulrikot, az augsburgi püspököt elküldték Magyarországra Gizellával, hogy a királyné az országot keresztény hitre térítse, ami meg is történt. Ez a Gizella lett az ősanyja Türingiai Szent Erzsébetnek, akinek jámborságát nagyrészt bajor őseitől örökölte. Mivel Henrik gyermektelenül halt meg, Werner szerette volna a hatalmat megragadva jogos örökségét visszaszerezni, amit azonban Konrád király megakadályozott. Werner ezért sokat panaszkodott a magyaroknak, akik többször pusztították Konrád országát. Werner végül a magyarok szövetségeseként jutott el Augsburghoz, ahol a magyarokkal együtt legyőzték, s a magyar vezéreket Ottó császár felakasztatta. Werner a harcot fiára, Ekhart grófra hagyta örökül. Ekhart harcolt a bajorkért, s a magyarok háromszor vonultak vele a birodalom ellen. Végül III. Henrikkel elzarándokolt a Szent Sírhoz, Jeruzsálembe. Ekhart testvére, Ottó kapta a rajnai palotagrófságot, s alapította Wittelsbach várát. A 13. századra vonatkozóan olvashatjuk, hogy Ottó fia, Henrik elveszi a magyar király leányát. Az első rész 1285-ben ér véget azzal, hogy eddig temetkeztek ide a bajor hercegek, mivel ekkor alapították meg Fürstenfeldet. Az ebbe a történetbe ágyazott jogi érvelésben II. (Szent) Henrik gyermektelen volta fontos szerepet játszik, hiszen így a jogos örököst ismét — a magukat fiktív módon Nagy Károlytól eredeztető — bajor hercegek leszármazottai, Werner és utódai között lehet keresni. A magyarok szerepeltetése a szövegekben többféle célt szolgálhatott. Ezek közül az elsődleges a Wittelsbachok presztízsének növelése lehetett.34 Bizonyos lényegi pontok mindkét szövegben közösek: a bajor fejedelmek házassága a pogány magyar királylányokkal, majd Gizella házassága a korábban pogány István királlyal. A keresztelés ismétlődése nem véletlen, hiszen ez a keresztény hittérítésben játszott szerepüket bizonyítja, sőt, Gizella és a scheyerni grófok révén kisajátíthatták azt a térítő szerepet, amit egyébként a német történetírók és legendaszerzők II. Szent Henriknek tartottak fenn a magyarokkal kapcsolatosan.35 Nem szabad elfelejteni, hogy a szövegekben nem egyszerűen német, hanem sajátosan bajor szempontok érvényesültek. Az sem volt mellékes ebben az összefüggésben, hogy a Szent Erzsébettel való rokonság egy híres kortárs szent dicsfényéből juttatott az arra igen csak szomjazó dinasztiának. Érdekes módon már a 15. századi bajor krónikások között is akadt, aki hitetlenkedve fogadta a magyar királylányokkal kapcsolatban leírtakat. Veit Arnpeck 1495-ig vezetett bajor krónikájában a scheyerni grófoknak Arnulf császárhoz való kapcsolását kategorikusan visszautasítja, s megjegyzi, hogy Arnold és Werner nehezen szerezhettek volna magyar királylányokat feleségül, 34 „Secht also von dem edeln stam der vier kunig von Rom, von Frankreich, von Kriechen und von Ungern köm daz edel gesiecht und der würdig sam der heren von Bairen dy hewt lebent." -Moeglin, J-M.: Les ancêtres du prince i. m. 78. 35 Gerics József: „A két királyi apostol" (Szent István és Szent Henrik kapcsolata a 11-12. századi német és magyar hagyományban). Teológia 22. (1988) 131-134.
