Századok – 2007

KÖZLEMÉNYEK - Veszprémy László: A scheyerni középkori forráscsoport IV/991

998 VESZPRÉMY LÁSZLÓ rül a monostor végül, most már Mária patrocíniummal, Scheyernbe, valamikor 1119 táján. Erre azután került sor, hogy a grófok Scheyernből az Aichach melletti Wittelsbach várába költöztek át, annak a Brúnónak az apátsága alatt, aki Y Henrik király unokaöccse volt. Az átköltözés 1123-ig lezárulhatott, mivel az első kolostortemplom felszentelése 1128-1130-ban megtörtént. Haziga és második férje, Ottó, valamint fiuk, a bocskoros címeréről ismert Ekhart már a fischbachaui kolostorba temetkeztek, ahonnan a szerzetesek később magukkal vitték földi maradványaikat. A 13. század elején számos olyan esemény történt, ami a bajor térségben élőket a Wittelsbachok eredetének tisztázására ösztönözhette. I. Lajos (1172/1183-1231) 1214-ben kapta hűbérül a rajnai palotagrófságot, a bajor után (1180) immár második birodalmi hercegségként, sőt, a 1220-as évek végére birodalmi kormányzónak jelölték ki. A Staufokkal kialakított családi kapcsolat is sokat számíthatott a család presztízsének emelkedésében, IV Konrád király ugyanis 1246-ban vette el II. Ottó (1206/1231-1253) Erzsébet nevű leányát. Mint Ferdinand Kramer fogalmazott: egy Wittelsbach-császárság lehetősége ezt követően már nem tűnt olyan elérhetetlenül távolinak.24 Mindez szükségessé tehette, hogy lépéseket tegyenek a dinasztia történeti legitimálására, hangsúlyozva, hogy a Wittelsbachok a Karolingok leszármazottai. Egyáltalán, a scheyerni grófok és a Wittelsbachok igen későn kerültek külföldi, rangosabb dinasztiákkal házassági kapcsolatba, s ennek a hiánynak a pótlása a 13. század elején nem volt másként lehetséges, mint történeti legendáknak a családtörténetbe való beépítésével. Rangosabb házasságot kötnie elsőként I. Lajosnak sikerült, amikor 1204-ben elvette a cseh herceg leányát, Ludmillát, ezt követően pedig II. (Erős) Lajos (1229/1253-1294) az, aki Habsburg Rudolf Matilda nevű leányát nyeri feleségül 1273-ban. XIII. Henrik bajor hercegnek (1255-1290) IV Béla leányával, Erzsébettel 1245 körül kötött házasságáról a táblák szövege is megemlékezett. Mivel azonban fiuk, Ottó magyar királyságáról már nem esik szó benne, a táblák alapszövege nyilván még 1305 előtt keletkezhetett. Azon, hogy miért Scheyernben maradtak ránk a szövegek, nincsen mit csodálkozni. A kolostor ekkora a scheyerni és dachaui grófok, a Wittelsbach hercegek temetkezési helye lett: már I. Lajos szülei, Wittelsbach I. Ottó és felesége, Looni Ágnes ott találtak örök nyugodalmat. Maga I. Lajos pedig komoly érdeklődést tanúsított a kolostor iránt: 1203-ban Hartmann apát (1203-1206) megválasztása már az ő befolyásának köszönhető, Konrád apáti beiktatásakor jelen volt, akit aztán, mint láttuk, sikerrel meg is buktatott, azaz lemondásra kényszerített. A Fürstenkapellet 1183 és 1191 között szentelték fel, ezt követően temetkezési kápolnaként, s egyúttal káptalani kápolnaként szolgált: I. Ottó (t 1183), felesége Agnes (t 1191) már itt nyugszanak, több más családtag mellett. A jelenkori régészeti feltárások során 20 személy, köztük 14 felnőtt sírjára találtak rá. Jellemző, hogy a sírok megkutatásától már a 17. század elején propagandisztikus céllal hasznosítható információkat vártak, s noha ekkor csak két nagyméretű férficsontvázat találtak, mégis héroszok csontjairól szóltak a jelentésben. 24 Uo. 355-358.