Századok – 2007
KÖZLEMÉNYEK - Veszprémy László: A scheyerni középkori forráscsoport IV/991
A SCHEYERNI KÖZÉPKORI FORRÁSCSOPORT 997 függetlenül lejegyezzék, majd egy későbbi, pontosan nem ismeretes időpontban, a krónika főszövegébe bedolgozzák. Konrád apát utóda az a bizonyos Henrik (1226-1259) lett, akinek apáti éveit — elődje, Konrád mellett — szintén kapcsolatba hozzák a krónika szövegének a legendás elemeket tartalmazó 16. fejezettel történő kiegészítésével. Lejegyzésükre mindenképpen hosszúra nyúlt apátsága alatt került sor. c) Részmegfigyelések A krónika értelmezéséhez és datálásához a politikatörténeti események is segítséget nyújtanak, ugyanis a Wittelsbach Ottó által elkövetett, egyébként jól ismert bambergi királygyilkosság, amelyet a 22. fejezet is leír, 1208 júliusában történt. A szerző mindeddig a Wittelsbachokat pozitívan ítélte meg, ez ekkor megváltozik — persze nem a királygyilkosság miatt —, s rögtön a scheyerni grófok számtalan, Isten ellen elkövetett vétkéről esik szó, valamint arról, hogy Szent Ulrik és Szent Wolfgang is kiátkozta már őket. Ez nyilván nem lehetett független attól, hogy Konrád apátságának a vége felé komoly konfliktusra került sor az apát és I. Lajos bajor herceg között. Ebből következően Ferdinand Kramer felteszi, hogy 1-21. fejezetet 1208 előtt jegyezték le, míg a 22-24. fejezetek 1209-1210 körül készülhetek, noha, mint láttuk, a másoló kéz Konrád apátságáig azonos (Schl). Az 1209-1210 körüli időpont egyúttal a krónika szerkesztésének idejét is megadja.23 Jean-Marie Moeglin érvelése szerint Konrád a scheyerni grófok életének elrettentő példáival is igyekezett óvni és inteni a kortárs bajor hercegeket. Annyi bizonyos, a krónika szerző tollát még nem a feltétel nélküli dinasztikus propaganda igénye vezette. Maga a krónika a kezdetektől, az 1070-es évektől Konrád apátságának idejéig tekinti át az eseményeket (1206-ig, illetve a későbbi kiegészítéssel 1225-ig). Bemutatja azt az utat, amit a kolostor szerzetesei tettek meg, míg eljutottak Scheyernbe. A kolostort tudniillik, a közhiedelemmel ellentétben, korántsem Scheyernben alapították. Haziga úrnő — akinek első férje Sulzbach-Kastl grófja, Hermann, a második pedig Ottó scheyerni gróf (t 1079 körül) volt — először Zellben (Margarethenzell, ma Bayrischzell) mellett épített egy templomot 1050 után, ahova a híres reformkolostorból, Hirsauból érkeztek szerzetesek és apátok. Kezdetben valószínűleg Ottó és Albert remeték vezették ezt a templomot, akik feltehetően maguk is a scheyerni grófok nemzetségéből származtak. Később, még 1087 előtt, az alapító a freisingi püspökkel hajtott végre birtokcserét, s ekkor költöztette át Fischbachauba a szerzeteseket. 1103-ban, az akkor már Mártonnak szentelt monostort mint klasszikus reformkolostort a Szentszéknek rendelték alá (a scheyerni Mária patrocíniumot ekkor a plébánia temploma viselte). Ezen a helyen sem maradtak azonban hosszú ideig: még 1104 előtt az eisenhofeni Petersbergre települtek át, miközben maga Haziga is nagy valószínűséggel elhalálozott, valamikor 1101-1103 között. Az itteni templomot 1107-ben szentelték fel. Mindenennek előadása közben a krónika szerzője a 15-22. fejezetekben elmondja a vár és a grófi család történetét. V Ottó palotagrófsága idején ke-Kramer, F.: Geschichtsschreibung i. m. 355-358.
