Századok – 2007
KÖZLEMÉNYEK - Veszprémy László: A scheyerni középkori forráscsoport IV/991
996 VESZPREMY LASZLO sor 1574-ben ér véget. Üresen hagyott lapok után a kolostor alá rendelt templomok 15. századi jegyzékét csatolták a szöveghez. Ezt követi a krónika kézirata. Közvetlenül utána a kolostorra vonatkozó pápai, császári és püspöki privilégiumok másolatai a kolostor alapításától egészen 1209-ig, 27 oldalon keresztül. Újabb másoló kéz a kolostor jövedelmeit és birtokait, majd külön a hegyvidékieket veszi számba. Közben a szabadon maradt lapokra és margókra a kolostort érintő jogi ügyleteket jegyeztek le előbb latinul, majd németül. Hundt a bejegyzések között 17, Michael Stephan 13 különböző kezet tudott megkülönböztetni, s datálható ügyletek 1209 és 1268 közöttiek. Ugyanakkor a későbbi folytatás szépen igazolja, hogy a kézirat a szerzetesek érdeklődésének a középpontjában maradt, azt folytatták és kiegészítették. A jogügyletek bejegyzését egy évszázadon, az apátok névsorát pedig 350 éven át folytatták. A krónika tegernseei kézirata21 későbbi, a 15. századból maradt ránk (fol. 59-66), s már tartalmazza a kérdéses 16. fejezetet, igaz, ebből a kéziratból viszont a 23. fejezet utáni részek hiányoznak. Az explicitben megadott évszám szerint 1490-ben másolták. A krónika egyik mondatát (18. fejezet) is el kellett hagynia, hiszen az ellentmondott annak, hogy itt először Arnulf császár építkezett. Konrád apát fogalmazásában még Arnulf bajor herceg szerepel mint a scheyerni vár építője,22 de később, így a tegernseei kéziratban is, Arnulf hercegből Arnulf császár lett. Ezért az ellenmondásos részt a szövegből a szerkesztő kihagyta, s helyette csak annyit jegyzett meg: „akiről fentebb már szóltunk" {de quo supra dictum est). AMonumenta Germaniae Historica kiadása a tegernseei kéziratot követte. Hundtnak azonban igaza lehet abban, hogy azok a részek lehetnek a 13. század közepe utáni módosítások, ahol a tegernseei kézirat a münchenihez képest más változatot hoz. A kiadás így sajnálatosan összemossa a krónika szövegállapotai közötti apró, ám annál fontosabb eltéréseket. A tegernseei kézirat papírkötete 22 különböző művet tartalmaz, részben ősnyomtatványokat, s 1491-ben kötötték egybe őket. A krónikát e variáns a 23. fejezet végével zárja. A kérdéses 16. fejezetben csak itt olvasható a 900-as évszám, ezt a. Mater verborumba beragasztott 13. század közepi bejegyzés még elhagyta, ugyanakkor Arnulf császár apját név szerint is megnevezte, s a szöveghez fűzte a Karlmann nevet. Karlmann nevét a későbbi táblák szövegében is megtaláljuk. Maga a krónika is egy mértékletességre törekvő, a bántóan legendás elemek felhasználását kerülő, a rendelkezésére álló privilégiumokból és oklevelekből korrektül idéző, azaz — számos középkori kortársától eltérő módon — megbízhatóan alkotó szerző képét mutatja. A szerző a krónikában a kolostoralapítók leszármazásával, Gonosz Arnulf bajor herceg (909-914) és az áruló Werner problémájával törődött elsősorban, s igyekezett legalábbis Wernert a lehető legjobb színben feltüntetni, Gonosz Arnulf helyébe pedig Arnulf császár (896-899) alakját becsempészni. Mindez szépen igazolja, hogy már a kortársaknak szükségük volt arra, hogy a családtörténet fiktív részeit először a krónika szövegétől 21 Bayerische Staatsbibliothek, München, Clm 19487. 22 „ut fertur, et Arnulfus dux Bavarie, qui monasteria destruxit et redditus eorum militibus divisit, primus hanc montem habitabilem fecit", vö. Hundt, F. H.: Kloster Scheyern i. m. 268.
