Századok – 2007
KÖZLEMÉNYEK - Veszprémy László: A scheyerni középkori forráscsoport IV/991
Veszprémy László A SCHEYERNI KÖZÉPKORI FORRÁSCSOPORT A magyar történeti hagyományban két okból is megkülönböztetett figyelem irányult a Bajorországban, Augsburg és Freising között, Wittelsbach szomszédságában fekvő Scheyern bencés kolostorában fennmaradt forrásokra:1 egyrészt a bennük megemlített István királynak és Gizellának köszönhetően, másrészt a scheyerni grófokra tett azon utalás miatt, miszerint a 10. században két magyar királylányt, bizonyos Ágnest és Beatrixot vettek el feleségül. Még érdekesebb, hogy István és Gizella esküvőjének képi ábrázolásai (Szent Adalbert említésével együtt) fennmaradtak Scheyernben, ami szintén hozzájárulhatott a hagyomány iránt napjainkig megmutatkozó érdeklődéshez. A kétkedő hangok dacára mindmáig él az a felfogás, hogy a krónika és a kolostorban látható képek, illetve az azoktól elkülönülve hagyományozódott feliratok — az ügynevezett Scheyerni táblák — kései keletkezésük ellenére a hagyomány valamiféle valós elemeit őrizték meg, akár az első ezredfordulóig visszanyúlóan.2 Az írott források világától némileg távolabb vezetnek a fennmaradt képi ábrázolások, noha ezek története is igen fordulatos.3 Aventinus információi szerint Frigyes, bajor-landshuti herceg (1375-1395) festette meg a család eredetét a scheyerni kolostor temetkező kápolnájában. Stephan Reitberger apátnak egy 1 Die Chronik des Abtes Konrad von Scheyern (1206-1225) über die Gründung des Klosters Scheyern und die Anfänge des Hauses Wittelsbach. Hrsg. Pankraz Fried. Weissenhorn 1980. (a latin krónika Monumenta Germaniae Historica Scriptores sorozatában — a továbbiakban: MGH SS — kiadásával, német fordításával és a legrégebbi kézirat fakszimiléjével); Gerd Althoff Genealogische und andere Fiktionen in mittelalterlicher Historiographie. In: Fälschungen im Mittelalter Bd. 1. Hannover 1988. (MGH Schriften, 33: 1.), 421-428.; Ferdinand Kramer: Geschichtsschreibung zwischen Rückbesinnung auf Hirsauer Tradition und adeligem Machtanspruch. Ein quellenkritische Studie zur Scheyerner Chronik. Zeitschrift für Bayerische Landesgeschichte 57. (1994) 351-381.; Pankraz Fried: Die Herkunft der Witteisbacher. In: Wittelsbach und Bayern. Die Zeit der frühen Herzöge von Otto I. zu Ludwig dem Bayern. Beiträge zur Bayerischen Geschichte und Kunst 1180-1350 I—II. Hrsg. Hubert Glaser. München-Zürich 1980. 29-40.; Wilhelm Störmer: Die Hausklöster der Witteisbacher. In: uo. 139-162.; Albert Siegmund - Franz Genzinger: Zur Scheyerner Tabula perantiqua. In: uo. 151-162. (a Scheyerni táblák szövegkiadásával és modern német átiratával. A fordítás jegyzeteit hasznosítottuk jelen tanulmányban). 2 A hagyomány hazai ismertté válásához nagyban hozzájárult Marcus Hansizius (Markus Hansiz), aki Germania Sacra című müvének első kötetében (235.) megemlíti, majd őt követi Joannes Stiltingius (Jan Stiltinck): Vita Sancti Stephani... Cassoviae 1747. 140. Pray György is tud róla (Annales Regum Hungáriáé, vol. 1. Vindobonae 1763. 15.), de Katona István már erős fenntartással kezeli (História Critica Primorum Ducum... Pestini 1778. 658.). A fenti adatokért Szabados Györgynek tartozom köszönettel. Legutóbb Szántó Konrád említi, a hagyomány forrásértékét elismerően, 1. Szántó Konrád: Boldog Gizella első magyar királyné élete. Bp. 1988. 53. Értelmezése szerint a kolostorban „ősrégi" hagyomány maradt életben. 3 Michael Meuer: Die gemalte Witteisbacher Genealogie der Fürstenkapelle zu Scheyern (Miscellanea Bavarica Monacensia). München 1975. (Meuer szövegközlését és átírását követtük a képaláírások fordításánál is).
