Századok – 2006
KÖZLEMÉNYEK - Oross András: Végvárakból kaszárnyák. A Budai Kamarai Adminisztráció szerepe Magyarország új katonai berendezésében a 17-18. század fordulóján 1441
1460 OROSS ANDRÁS Székesfehérvár A Közép-Dunántúl legjelentősebb erődítményét, Székesfehérvárt 1688 májusában sikerült visszafoglalni a törököktől kitartó blokád eredményeként. Itt is azonnal kiépült a kamarai igazgatás egy harmincad- (amelynek 4 filiája Palota, Simontornya, Hídvég [ill. Fok] és Csíkvár voltak) és egy provizori hivatallal. Mindkettő vezetője 1689 óta Lorenz Vanossy volt, ellenőre Johann Friedrich Retl. Munkájukat a Budai Kamarai Adminisztráció megelégedésére végezték, bár mind a várparancsnokkal, mint a lakossággal folyamatos összeütközésben voltak. A provizori hivatal jövedelmeiből kellett fedezni a kapitány fizetését, amely évente 600 forint volt, de a katonaság takaró- és szalmazsákszükségletét is Vanossynak kellett kielégítenie.95 Székesfehérvár lakossága pedig régóta szerette volna, hogy a mocsáron át megfelelő híd kösse össze a várost a külvárosokkal; ezt az ún. „Morast Brückhen"-t is a befolyt jövedelmekből építették, 8000 forintért, igaz a rendszeres karbantartás terhét már a város vállalta magára.96 A vár és a várost körülölelő várfal, a Budai- és a Palotai-kapu környéki hídfőerődök és külső védművek nem voltak megfelelő állapotban. 1689-ben, az akkor Budán működő hadmérnök, Jacob de la Vergne tervezeteket készített a székesfehérvári vár megerősítésre,97 ennek pontos megvalósításáról azonban nem rendelkezünk megbízható információkkal. Egy, az Udvari Kamarában készített 1699. évi feljegyzés ugyanis tudni véli, hogy a de la Vigne testvérek (!) által 200000 forintba (!) került munkálatok ellenére sem sikerült a várat védhető állapotba hozni.98 A szakirodalom szerint ekkor az északnyugati bástyát és az északkeleti erődítményt lebontották, helyükre olasz bástyákat építettek. A várárkokat kiszélesítették, mind a Budai-, mind a Palotai-kapuval szemben, az árok túlsó partján nagy méretű ellenerődöket építettek.9 9 Mindezek ismeretében megdöbbentőnek tűnik az Udvari Kamara tanácsosainak 1690-ben kelt véleménye, miszerint Székesfehérvár megerősítése hatalmas összegeket emésztene fel, és mivel semmi garancia nincs arra, hogy az ellenség betörésekor nem 95 MOL E 281 1702. Jan. No. 39. 96 MOL E 286, 22. csomó, Vegyes számadások és nyugták, 1698. Az Adminisztráció saját jövedelméből fordított összeget a Budai-kapu előtti három híd javítására, például 1700. november-december folyamán 25 forintot. MOL E 286 1701. Jan.-Apr. No. 197. 97 ÖStA KA HKR Prot. Exp. 378. 1689. Dez. No. 109. fol. 653r. és Uo. AFA 1689/11/12. Jacob de la Vergne hadmérnök beszámol emlékiratában a fehérvári házak teljesen romos állapotáról, amelyet valójában a katonák okoztak, hogy így jussanak a téli hidegben tűzifához. Vázolta, hogy az erődítményt több helyen is javítani kell, így a sáncok nagy részét is, miközben az összekötő falak több helyen beomlottak, a Veszprémi (Palotai)-kapu melletti rész például annyira romos, hogy a katonák könnyedén ki-be járkálhatnak. A mocsár ugyan körbeveszi az egész települést, de a városnak nincsenek előművei, így kevéssé védhető a hely. Az árkok rossz állapotban vannak, az ostromlók akár be is telepedhetnek ide. A lesújtó képet végül a hadmérnök tervezete záija, amelyben a felújítás legfontosabb lépéseit mondja el. (Köszönöm Mácsik Péternek, hogy a francia nyelvű emlékirat fordításában segítségemre volt.) 98 ÖStA FHKA H KA HFU RN 400. 1699. Aug. fol. 179-188. 99 Veress D. Csaba - Siklósi Gyula: Székesfehérvár, a királyok városa. Bp. 1990. 190-191. Székesfehérvár erődítményeinek 1687 és 1703 közötti sorsát további kutatásoknak kell megnyugtatóan tisztáznia.
